SZIJJÁRTÓ PÉTER
SZIJJÁRTÓ PÉTER
SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A jelentés tárgyalásakor, azt gondolom, korántsem a helyzetleíráson vitatkozunk. Hiszen az minden egyes eddigi felszólalásból kiderült, hogy a leírás korrekt, a helyzetet nagyjából a valóságnak megfelelően láttatja. Úgy tűnik azonban, hogy a helyes helyzetértékelésből a kormányzati és az ellenzéki oldal más-más következtetéseket von le.
Mi azt a következtetést vonjuk le, hogy az adott helyzetből a polgári kormány által megindított intézkedésekkel lehet megtalálni a kiutat, illetőleg lehet javítani a helyzetet. Azonban úgy tűnik, hogy a szocialista-szabad demokrata kormányzat ezt másféleképpen képzeli el, és éppen ezért mindazon pozitív intézkedéseket vagy ezeknek a pozitív intézkedéseknek a nagy többségét elfojtja, nem biztosít rá megfelelő forrást, a költségvetésbe nem építi be vagy oda módosító indítványként nem emeli be.
A kérdés az, tisztelt képviselőtársaim, hogy vajon miért teszi ezt a kormány. Miért nem emeli az ifjúság kérdését, miért nem emeli a gyermekek kérdését a napi pártpolitikai csatározások ügye fölé? Miért nem lehet legalább ebben a kérdésben, pártlogóktól és -színektől függetlenül, a fiatalok érdekében együtt dolgoznunk?
1998 és 2002 között tehát számtalan pozitív folyamat indult el, és ezt a 2001. évről szóló jelentés is korrekt módon elismeri. Ez volt az első év, 2001, amikor már igazán működésbe léptek az úgynevezett regionális ifjúsági tanácsok. Ez az új intézményrendszer egy teljesen új elgondoláson alapult. Szakított a kormányzat azzal a korábbi gyakorlattal, amelynek alapján és amelynek nyomán központi utasításra vagy központi döntés és központi helyzetfelmérés alapján osztották ki az ifjúsági szervezetek között a kormányzatnak az erre a célra szánt pénzkeretét. Ez helytelen gyakorlat volt. Számtalanszor jutott forrás olyan célra, amely igazából nem volt támogatandó, és számtalanszor maradtak támogatás nélkül olyan célok, amelyek viszont igazán megérdemelték volna a segítséget. Ezzel az új intézkedéssel, azzal, hogy a döntési szint közel került azokhoz, akikről a döntés szólt, azt gondolom, hatalmas lépést tett az akkori polgári kormányzat abba az irányba, hogy igazságosan, a teljesítményeknek és - mondhatjuk így - a társadalmi hasznosságnak megfelelően kerüljön elosztásra a központi költségvetés ifjúsági célokra fordítható pénzkerete. Nagyon remélem, hogy a jelenlegi kormány - ellentétben más intézkedésekkel - nem kívánja megfojtani a regionális ifjúsági tanácsokat, nem kíván érdemi változtatást végrehajtani a regionális intézményi rendszeren.
A regionális ifjúsági szolgáltató irodákról is pozitívan nyilatkozik a jelentés. Teljesen egyértelmű, hogy az a fajta munka, amit ezekben az irodákban elvégeznek, az ifjúsági szervezetek segítségére van, és az ifjúsági szervezetek igénylik ezt a fajta segítséget. Szívderítő nézni azokat a hét városban elkészített statisztikákat, amelyek azt mutatják, hogy a regionális ifjúsági szolgáltató irodákban hány ifjúsági szervezet képviselője járt az elmúlt időszakban, hányan kértek tanácsot, és hány ifjúsági szervezetnek tudott valóban érdemi segítséget, érdemi felvilágosítást nyújtani a minisztérium, mondhatni, kihelyezett szerve. Nagyon remélem, hogy a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium változatlan formában meg fogja hagyni a regionális intézményrendszert. Nagyon pozitívak a visszajelzések a regionális ifjúsági tanácsok munkájával kapcsolatban is.
Szó volt már itt arról, hogy a régiók közötti különbség nagy. Ez így van, ezt el kell ismernünk. Azt gondolom, hogy az ország különböző régióinak helyzete már az objektív mutatók alapján, elhelyezkedés alapján is különbözik egymástól; vannak előnyösebb, vannak hátrányosabb helyzetben lévő régiók, és nyilvánvalóan ez az előnyös vagy hátrányos helyzet kihat a fiatalok helyzetére is. Éppen ezért a polgári kormány által bevezetett gyakorlat szerint a fejletlenebb régiók mindig több pénzt oszthatnak szét, a fejletlenebb régiókban működő regionális ifjúsági tanácsok több pénz fölött diszponálhatnak, mint adott esetben a fejlettebb régiókban működő tanácsok. Ezt mondom úgy is, mint a Nyugat-Dunántúli Regionális Ifjúsági Tanács elnöke, akik a legkevesebb pénzt oszthatjuk el általában épp ezen okok szerint; mindezek ellenére meg kell állapítani, hogy ez a rendszer igazságos volt. Mint ahogy igazságos volt az a rendszer is, amelynek alapján a civil szféra képviselete és az egyházak képviselete is hangsúlyosan jelent meg a regionális ifjúsági tanácsokban.
Mostanra azonban úgy tűnik, az a tendencia erősödik, mely szerint ismét a központi akaratot próbálja meg a minisztérium megjeleníteni ezekben a regionális szervezetekben, hiszen rendelet formájában, rendelet alapján megnövelte duplájára a miniszter a saját delegáltjainak a számát, és egyéb szervezetek delegáltjaiként is egyre inkább a miniszter küldöttei ülnek a tanácsokban. Remekül vették észre azt a lehetőséget, mely szerint például a regionális fejlesztési tanácsban ülő miniszteri delegáltat is be lehet delegálni a regionális ifjúsági tanácsokba, így gyakorlatilag háromra lehet növelni a miniszter közvetlen küldötteinek a számát.
Szó volt itt a vezérszónoklatokban a romló egészségről is, ami mindenképpen szomorú. Ugyanakkor, ha szabad kicsit párhuzamot vonnom, a parlament éppen most tárgyalja az úgynevezett doppingtörvényt. Ha az a konstruktív hozzáállás, aminek pislákoló szikráit lehetett felfedezni az utóbbi időszakban ebben a kérdésben, nem talál komoly akadályokra pártvezetőkben, akkor azt gondolom, a kormányzati oldal is nyugodtan támogathatja azt az elképzelést, mely szerint súlyosan egészségkárosító teljesítményfokozó szereket most már büntetlenül nem lehet majd adni fiataloknak. Így a fiataloknak az a rétege, akik egyébként sportolnak, és nagyon helyesen teszik ezt - sajnos kevesen vannak ilyenek a fiatalok között -, ők sem lesznek kitéve annak, hogy súlyosan egészségkárosító szereket szedjenek.
Fontos a mozgás kérdése, mert az iskolai testnevelésórán kívül nagyon kevesen mozognak rendszeresen a fiatalok közül. Éppen ezért a polgári kormányzat több olyan sport jellegű programot is elindított, melyek nagyszabásúak voltak, amelyekre a kormány nem sajnálta a pénzt, és amelyek egyértelmű tetszésre találtak. Ilyen volt a Bozsik-program, a Heraklész-program, a nemzeti atlétikai program és a kosárlabda sportágfejlesztési program is. Sajnáljuk, hogy mindezekre a források egyre inkább megcsappannak. Sajnáljuk, hogy ezek közül néhánynak a működése már teljes egészében ellehetetlenült. Nem tudom, hogy önök megkérdezték-e a fiatal sportolókkal foglalkozó szakembereket, iskolai testnevelőtanárokat, hogy milyen hatással van ez az ő munkájukra, a fiataloknak a sport iránti szeretetére és a sport iránti elkötelezettségére.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy mindazok alapján, amit már itt mindenki elmondott, egyetérthetünk abban, hogy a helyzetleírás korrekt, a polgári kormány megannyi folyamatot útjára indított. Mi, ellenzéki képviselők továbbra is őrködni fogunk afelett, hogy e pozitív folyamatok lehetőleg tovább folyjanak. Nagyon szeretném kérni a kormányzati oldalon ülő képviselőtársainkat, legyenek partnereink abban, hogy ezek a folyamatok tovább folyhassanak. Azt gondolom, hogy az ifjúság ügye, a gyermekek ügye, az új nemzedék, a jövő generációjának ügye mindenképpen közös ügy.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
