KÁRPÁTI ZSUZSA
KÁRPÁTI ZSUZSA
KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Úgy látom, a teremben egyedül én vagyok képviselő hölgy, úgyhogy: Uraim! Élvezettel hallgattam ezt a mai vitát, és meg kell mondjam, hogy az a jelentés, amely előttünk fekszik, a 2001. évben megtett kormányzati intézkedésekről és az ifjúság helyzetének az értékeléséről szól. Miért kell ezt hangsúlyoznom a hozzászólásom elején? Azért, mert a 2001. évben nem a szocialista-szabad demokrata kormány kormányzott, hanem egy magát polgárinak nevező kormány kormányzott, és az őáltala megtett intézkedésekről szóló kötet áll előttünk, amelyet sajnálatos módon ennek a kormánynak kell beterjesztenie az Országgyűlés elé, annak a kormánynak, akinek az intézkedési csomagjait nem tartalmazza ez a jelentés.
Mégis miről folyik ma a vita? Folyik arról, hogy a mi kormányunk mit tett meg, miközben az előttünk fekvő jelentésnek nem ez a témája és nem ez a tartalma. De ha már itt tartunk, akkor kicsit boncolgassuk ezt az előttünk fekvő jelentést, amelyet természetesen az előző kormány követett el, és az előző kormány tetteit minősíti.
Ha már kormányzati ifjúságpolitikáról beszélünk, akkor nézzük meg, hogy a kormányzati ifjúságpolitikában van egy olyan struktúra, amiről kellene beszélgetnünk, hogy vajon hogyan alakult a kormányzati párbeszéd az ifjúsági szervezetekkel az elmúlt időszakban, 2001-ben, hölgyeim és uraim. S vajon milyen volt az az intézményrendszer, amelyben az ifjúsági szervezetek dolgozhattak, és amelyben ez a párbeszéd kialakulhatott? Végezetül, harmadsorban milyen volt ennek az egésznek a finanszírozása, az önök, az ellenzék kormányzati idejében? Nos, erre azt tudjuk mondani, hogy klientúrára alapuló párbeszédrendszer volt, hiszen mindösszesen 17 szervezettel volt hajlandó az előző kormányzat párbeszédet folytatni. Ezt az anyag nem tartalmazza ilyen formában, hanem nagyon burkoltan leírja azt, hogy folyt párbeszéd.
S hogy milyen intézményrendszerben, arról is beszélhetnénk, hiszen milyen intézményrendszer az, ahová az ifjúsági szervezetek képviselői be tudnak menni, ahol ki tudják fejteni a véleményüket, ahol akár a politikai, akár a szakmai álláspontjukat ki tudják fejteni, kvázi érdemi befolyást tudnak gyakorolni a mindenkori kormányzat ifjúságpolitikájára? Nem esik szó ebben az anyagban arról, hogy azért van Magyarországon egy második európai ifjúsági központ. Vajon ezzel az előző kormányzat a 2001. évben milyen kapcsolatot tartott, milyen intézményesült párbeszéd folyt, vagy az ifjúsági szervezeteknek milyen kapcsolatuk volt ezzel az intézményrendszerrel?
A finanszírozást is boncolgatnám egy kicsit. Vajon hol vannak azok a pénzügyi források, amelyek rendelkezésre álltak? Vajon a Bozsik-program keretében kifolyt pénzeszközökből mennyi kicsi gyermek izom- és kötőszövete fog felépülni akkor, amikor 2002-ben folyatták ki önök egy kormányhatározattal, méghozzá az 1012/2002. (II. 20.) számú kormányhatározattal a pénzösszeget? Tessék nekem megmondani, az előző kormányzat a 2001. évben mit tud felmutatni számszaki adatokban, hogy hány fiatal vett részt ebben a nagyszerű Bozsik-programban, amely a labdarúgás utánpótlását lett volna hivatott elősegíteni - avagy emeltünk egy emlékművet volt miniszterelnökünknek? Ez egy költői kérdés volt.
S ha már itt tartunk, akkor vajon miért nincsenek itt az ifjúsági szervezetek vagy miért nem formáltak véleményt, vagy azok a szervezetek, akiket felkértek, mit is írnak? Gyürk képviselő úrnak hangzott el ez a költői kérdése, és azért mondom költőinek, mert pontosan az előző kormányt minősíti, hogy azért nincsenek itt, mert nem folyt érdemi párbeszéd. Azért nem mondtak véleményt, mert nem folyt érdemi párbeszéd, mert klientúrán alapuló párbeszédet alakítottak ki.
És tessék megmondani nekem, a 2001. évi jelentés tárgyalásánál hol van az önök volt minisztere? Vajon neki nincs véleménye a 2001. évi jelentésről, vagy van abban jelentős és elmúlhatatlan érdeme, hogy így alakultak ezek a dolgok, ahogy alakultak?
Ha ezekre a kérdésekre is választ kapunk ennek a jelentésnek a kapcsán, akkor azt gondolom, hogy igen, van miről beszélni, közösen beszélni az elkövetkezendőkben. Egy biztos, ez a jelentés olyan dolgokat tár elénk, amelyekből egy következő kormányzat építhet, amelyből egy következő kormányzat megmutathatja azt az utat, hogy hogyan kell és hogyan nem szabad az ifjúság helyzetét és életkörülményeit tárgyalni vagy kezelni.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(16.40)
