KÁRPÁTI ZSUZSA
KÁRPÁTI ZSUZSA
KÁRPÁTI ZSUZSA, a szociális és családügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A parlament szociális bizottsága február 12-én megtárgyalta a J/1861. számon benyújtott, a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, a 2001. évi kormányzati intézkedésekről szóló jelentést és a H/1862. számon benyújtott országgyűlési határozati javaslatot. A vitában formai és tartalmi szempontból hangzottak el hozzászólások a jelentéshez.
Először a formai szempontokkal és a formai észrevételekkel kezdeném. Ezek között hangzott el a jelentés terjedelmének kritikája, az, hogy egy borzasztó nagy anyaggal szembesültek a képviselők, továbbá elhangzott kritikai észrevételként az is, hogy ügyesen becsomagolja azokat a dolgokat és azokat a tényeket, amelyek meg sem történtek, így például és kifejezetten az ifjúsági törvény be nem terjesztéséről szóló fejezetről, a 8. fejezetről van szó.
A minisztériumok által megküldött tárcaintézkedések egyszerű összefűzését jelentette néhány helyen az anyag. Az egyéb, a formához történő észrevételek a 106/1995-ös országgyűlési határozatból kiindulva éppen azt méltatták, hogy minden tárca tevékenységére kiterjedő és összefoglaló jelentés került a képviselők elé. Látják tehát, hogy a szociális bizottság e tekintetben nem volt egységes. Megfogalmazódott vélemény arról is, hogy szükséges-e vajon évente benyújtani ilyen nagy volumenű jelentést a parlamentnek, vagy elégséges-e ezt ritkábban.
Amiben a szociális bizottsági tagok egyetértettek, egy olyan tény, amely a generációs újratermelődési folyamat szempontjából igen rossz. Ez a generáció egy fogyó korosztály, a 0-29 éves korosztály. A mindenkori kormányok ez ellen hathatós intézkedéseket nem tudtak tenni. A gyermekjóléti szolgáltatások pedig eközben a magatartászavarok, családi konfliktusok területén folyamatosan csak történések utáni tevékenységekben tudnak részt vállalni. A megelőzés nem jellemző, ez kitűnik az anyagból is.
A bizottság vitájában elhangzottakból az is leszűrhető, hogy az ifjúsági generációk egyik társadalmi szocializációját elősegítő terület, a gyermek- és ifjúsági szervezetek világa alulfejlett, és nincs elég pénz ezeknek a szervezeteknek a működtetésére. Kitűnt a vitában az is, hogy a fiatalok által látogatandó intézményrendszer, főleg a kistelepüléseken, mondjuk, a művelődési házak, lepusztultak, forráshiányosak, a fiatalok pedig nem tudják igénybe venni saját anyagi egzisztenciájuk miatt. A társadalmi elosztórendszer a támogatások szempontjából is gyenge. Nincs pénz az értelmes közösségi rendezvényekre, mint ahogy nincs az állami normatív finanszírozási rendszer kidolgozva az ifjúsági szervezetek támogatására sem.
Az anyagból kitűnik az is, hogy a nevelésre szolgáló kollégiumi férőhelyek nem teszik lehetővé a tehetséges fiatalok állami támogatását. Ezzel külön kiemelten a romaprogram keretében foglalkozik a jelentés. A bizottsági ülésen szó esett a határon túli fiatalok helyzetéről is. Az anyag foglalkozik velük is.
(14.30)
A bizottsági jegyzőkönyvből is kitűnően az ifjúság helyzetével érdemes évente foglalkozni - állapította meg a bizottság -, de csak úgy, ha ehhez konkrét és a mindenkori kormányzatok által vállalható határidős és számon kérhető feladatok társulnak. Elhangzott egy javaslat is a bizottsági ülésen egy olyan rendszer kidolgozására, amely az adókedvezmény nyújtásán keresztül ösztönözné az ifjúsági szervezetek biztos és kiszámítható finanszírozását, támogatását. Mind a jelentést, mind a határozatot a bizottság egyhangúlag támogatta, és a parlamentnek megtárgyalásra javasolja.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
