HORVÁTH CSABA
HORVÁTH CSABA
HORVÁTH CSABA, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim!
A gazdasági bizottság február 19-én tárgyalta a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és ezzel összefüggésben a 2001. évben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentést. Az idő rövidségére való tekintettel csak a legégetőbb problémákra hívnám fel a tisztelt képviselőtársaim figyelmét, amelyekre a kormányzatnak hamarosan megoldási javaslatokat kell adnia, hiszen felelősséggel tartozunk a most felnövő és a későbbi nemzedékeknek egyaránt.
A jelentésnek nem célja az értékelés, hanem kizárólag az ifjúság helyzetének bemutatása, ami igen vegyes képet mutat. Az sajnos nem újdonság számunkra, hogy Magyarországon folyamatosan fogyó lakosságról és az említett jelentés kapcsán folyamatosan fogyó ifjúságról beszélünk. A jelentésből megtudhattuk, hogy a ma 20-24 és a 25-29 évesek 800-800 ezren vannak, ők az úgynevezett Ratkó-gyermekek gyermekei, míg a ma 0-4 évesek száma nem haladja meg az 500 ezret. Elgondolkoztató, hogy milyen gazdasági és társadalmi feszültséghez vezet, ha a ma 0-4 évesek akkor lesznek a leginkább aktív korban, amikor a ma 20-29 évesek elmennek nyugdíjba. Még ha léteznek magán- és önkéntes nyugdíjpénztárak, akkor is komoly feszültségeket hordozhatnak magukban ezek az arányok.
A Nemzeti Ifjúságkutató Intézet felmérése szerint az ifjúság az önmagáról alkotott vélemény alapján a siker szempontjából a következő rétegek szerint oszlik meg: nyertesek, körülbelül 400 ezer fő, 18 százalék; vesztesek, körülbelül 950 ezer fő, 43 százalék; és a köztes állapot, 850 ezer fő, 39 százalék. A felmérés szerint az ifjúság 82 százaléka nem elégedett sorsával, és kilátástalannak tartja helyzetét. Zárójelben jegyezném meg, hogy ez az adat véleményem szerint szorosan összefügg a magas magyar öngyilkossági mutatókkal. Ezek az adatok számos tényező hatására alakultak ki, itt vannak például a jelentés munkanélküliségi adatai. Eszerint a 15-29 éves fiatalok 34 százaléka jelezte, hogy eddigi rövid életútja során már volt munkanélküli.
Úgy gondolom, hogy a közeljövőben még inkább szembesülnünk kell a diplomás munkanélküliség tényével. Ennek az lehet a következménye, hogy a már diplomával rendelkezők kénytelenek lesznek átképezni magukat, és ez nem feltétlenül jelent előrelépést a társadalmi ranglétrán. Megoldás lehet az élethosszig tartó tanulás folyamatának a folyamatos biztosítása, a vállalkozásbarát környezet kialakítása és a fiatalok vállalkozásra ösztönzése, hiszen az elhelyezkedni nem tudó fiatalok talán jobban meg tudják valósítani a maguk ötleteit egy saját vállalkozásban. Ami tovább erősítheti az ilyen irányba való elmozdulást, az az, hogy a vállalkozással bíró fiatalok 13 százaléka vallotta magáról, hogy gond nélkül él, és 57 százaléka azt, hogy beosztással jól kijön. A számokból az derül ki, hogy a vállalkozással rendelkezők jobban élnek az átlaghoz képest.
A jelentés szerint a dolgozó fiatalok fele 20-40 ezer forintot, míg harmada 41-60 ezer forintot visz haza minden hónapban. A bérek tekintetében azonban jelentős regionális különbségek mutatkoznak, ezen béradatok természetesen az életszínvonalban, az élet- és lakáskörülményekben is megmutatkoznak; különösen annak ismeretében, hogy a lakáskörülmények biztosítása a fiatalok számára a tulajdonszerzésben merül ki, hiszen a problémát orvosolni nem tudó bérlakásszektor állapota nem ad megoldást az ifjúságnak.
A fiatalok legnehezebb feladata továbbra is az első lakás megszerzése, mert gondoljuk el, hogy az előbb említett bérekből milyen megpróbáltatást jelent még az igen kedvezményes kamatozású lakáshitelek törlesztése is, nem beszélve a mindent megelőző családfenntartásról.
(14.20)
Ennek eredményeképpen a megkérdezett fiatalok 70 százaléka lakik szüleinél. Ilyen helyzetből sokaknak csak családi segítség jelenthet kiutat, aminek következtében felmerül az esélyegyenlőség kérdése. Hiszen eszerint az jár jobban, aki jómódú családba született, és ez csak tovább növeli a társadalmi megosztottságot. Reméljük, hogy a napjainkban útjára indított nemzeti lakáspolitikai program segítésével ezt a régi problémát sikerül majd orvosolni.
Végezetül el szeretném mondani, hogy a gazdasági bizottság a határozati javaslat és a jelentés általános vitára bocsátását egyhangú igen szavazattal támogatta.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
