GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mire való egy ilyen jelentés, amely most előttünk fekszik? Elhangzott nem sokkal előttem képviselőtársam szájából, hogy egy ilyen jelentés elsősorban leír, és nem pedig értékel. Kiemelt feladata, hogy tényeket állapítson meg egy fontos társadalmi kérdésben. Kiemelt feladata meggyőződésem szerint, hogy problémacentrikus legyen.
S mi a feladata a politikának akkor, amikor egy ilyen jelentéssel találkozik? Vitatkozhat a politika a jelentésről. Vitatkozhat a politika a jelentésben leírt fontos tényekről, adatokról. És vitatkozhat a politika valami egészen másról is. Vitatkozhat a politika azokról a problémákról, amelyek a politika világán kívül nem léteznek. De vitatkozhat a politika azokról a problémákról is, amelyeket például ez a jelentés összefoglal, melyek kormányzati ciklusokon sajnálatosan átívelő komoly társadalmi problémák ebben az országban, ha szabad mondanom, közös hazánkban.
(15.00)
Használhatjuk a 2001. évben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentést arra, hogy a jelenleg hivatalban lévő kormány elmúlt egy évét értékeljük. Persze azt is megtehetjük, hogy ezt a vitát akkor folytatjuk majd le, amikor annak itt lesz az ideje, két év múlva, amikor ez a jelentés az Országgyűlés elé érkezik. Meggyőződésem szerint akkor járunk el helyesen, ha ezt a vitát és ezt a jelentést arra használjuk, amire való: hogy a 2001. évben megtett kormányzati intézkedésekről, illetve a jelentés által általánosságban összefoglalt nagyon fontos adatokról beszéljünk, hogy ezekről vitatkozzunk.
Arató Gergely képviselőtársam felidézett nagyon fontos demográfiai adatokat, amelyek minden bizonnyal nem tartoznak azon adatok körébe, melyek ha önmagukban szerepelnének ebben a jelentésben, akkor Gyürk András és a Fidesz elfogadná ezt a jelentést. Gondolok itt a házasulási kedvre és a születési mutatókra, amelyek nem igazolják mindazt a hurráoptimizmust, amelyet az imént hallhattunk. De ha megengedik nekem, akkor nem szállnék bele az előttem nagyon bájosan kibontakozni készülő vitába, hanem mondanám azt, amivel eredetileg készültem.
Azt mondtam bevezetőmben, hogy véleményem szerint egy ilyen jelentés arra szolgál, hogy fontos adatokat, tényeket ismertessen velünk. Ezért is örülök - és azt gondolom, ez valamennyi szabad demokrata képviselő, és remélem, hogy minden országgyűlési képviselő öröme is egyben - annak, amikor miniszter úr azt mondja, hogy ezt a jelentést valamennyi képviselő meg fogja kapni CD-n, és ez ezután reményeink szerint mindig így is lesz, és valóban kézikönyvként használható ez a dolog. Hiszen milyen adatok szerepelnek ebben a jelentésben? Nincs egy ilyen vezérszónoki felszólalásban idő arra, hogy mindent felsoroljunk és mindent kiemeljünk, és természetesen minden válogatás önkényes, de hát valamennyien válogatunk. Ezért engedjék meg nekem, hogy én is néhány adatot kiemeljek ebből a jelentésből.
Az első a fiatal korosztály munkanélküliségével, munkavállalásával kapcsolatos adatsor. A 15-24 éves népesség munkaerő-piaci mutatói két dolgot mutatnak. Az egyik mindannyiunk számára figyelmeztető, a '98-99-es években ezek az adatok az itt szereplő adatsor szerint statikusak, nincsen bennük érdemi változás. Ami ennél fontosabb, mindannyian tudjuk, mit igazolnak vissza: nagyon-nagyon komoly különbségeket az ország különböző régiói között. Az a régió például, ahonnan magam is származom, Észak-Magyarország olyan adatokkal - ha szabad így mondanom - ”büszkélkedhet”, amelyek azt jelzik, hogy minden ötödik 15 és 24 év közötti fiatal munkanélküli - minden ötödik ilyen fiatal munkanélküli. Ezek nagyon komoly számok. Azt gondolom, hogy olyan problémáról van szó, amely minden felelős kormánynak fontos ügye kell legyen, párthovatartozástól függetlenül.
Szóba kerültek korábban az egészségügyi mutatók, és azt írja ez a jelentés: az iskola-egészségügyi összehasonlító értékelés során megállapítható, hogy a fiatalkorú népesség egészségügyi állapota évek óta folyamatosan romlik, egyes betegségek és elváltozások aránya az azonos évjáratokban, azonos életkorúak körében évről évre növekszik. Megemlíti a jelentés, hogy a legriasztóbb képet a csont, izom, kötőszövet elváltozásai mutatják, a romló adatok elsősorban a mozgásszegény életmódra vezethetők vissza.
Ami az oktatási intézmények higiénés viszonyait illeti, szintén olyan mondatokat találunk ebben a jelentésben, amelyek évszámtól és frakció-hovatartozástól függetlenül el kell gondolkoztassanak mindannyiunkat. Az ÁNTSZ a '99-2000-es, illetve a 2000-2001-es tanévben végzett ilyen felmérést; zárójelben megjegyzi a jelentés, hogy az érintett - nem szeretem ezt a szót, így fogalmaz a jelentés: - populáció 1,5 millió gyermek, a vizsgálat tárgya pedig 5350 iskolaépület. A kialakult helyzetkép azt mutatja, hogy az oktatási intézmények épületei műszakilag rossz állapotban vannak, a gyermekek számának csökkenését jelző demográfiai adatok ellenére működnek a megengedett maximális létszám feletti nagy létszámú osztályok, és a kompenzálásra sok helyütt higiénés szempontból nem elfogadható megoldásokat, tetőtér, alagsor, s a többi, alkalmaznak. A hiányosságok gyakorisági sorrendje alapján az első három helyen az épületek felújítása, tatarozása, valamint a víz-szennyvízhálózat kiépítése, fejlesztése áll. A gyakorisági sorrend mellett fontossági sorrendet is megnevez a kutatás, amennyiben a hiányosság közvetlenül is egészségkárosodáshoz vezethet. Ilyen a mesterséges világítás kérdése, mely nem megfelelő az iskolaépületek 21 százalékában - szól a 2001. évről szóló jelentés. A higiénés helyzetképet negatív irányban befolyásolják - írja a szöveg - az anyagi jellegű gondok mellett szemléletbeli problémák is, ilyen például a személyi higiénére fordított idő biztosításának hiánya, a testnevelésóra utáni fürdés, mely az iskolák 28, ismétlem, 28 százalékát érinti, vagyis durván minden harmadik iskolát Magyarországon a 2001. évről szóló jelentés szerint.
Számítógép-használat. A jelentés adatai szerint a gimnazisták mintegy 70 százaléka mondja magáról azt, hogy családja otthonában személyi számítógép található, és ezt ő használja. Ugyanez a szakmunkásképző iskolába járó fiatalok között kevesebb mint 50 százalék. Ami pedig az internet-hozzáférést, az internetkapcsolat lehetőségét illeti, a számok még szomorúbbak, hiszen itt a gimnáziumba járók körében is 30 százalék alatti a mutató, egészen pontosan 26 százalék; a másik csoportban, a szakmunkásképzőbe járó fiatalok között azonban 10 százalék alatti. Ezen a területen is van mit tenni, és ha hozzátesszük, hogy a regionális különbségek ezekben a mutatókban is jól tetten érhetők, akkor megint csak egy olyan problémával találjuk magunkat szemben, amely független kormányzati ciklusoktól, sajnos független napjainkban és az elmúlt években, az elmúlt évtizedben Magyarországon.
Szóba kerültek a roma fiatalok, és hadd mondjam itt el, hogy a szabad demokrata frakció valóban örömmel üdvözli azt a tényt, hogy a jelentés külön fejezetben foglalkozik a magyarországi roma gyermekek és fiatalok sorsával. Ezt nagyon hasznosnak tartjuk. Magam az oktatási bizottság ülésén is elmondtam azt, hogy örömünkre szolgál az elmúlt négy év adatsora, hiszen a ciklus eleji 1500 ösztöndíjban részesülő fiatalhoz képest a ciklus végén 12 600 körül van azoknak a roma fiataloknak a száma, akik tanulmányi ösztöndíjban részesültek. Magam a hazai és általában a romák és köztük a roma fiatalok sorsa iránt elkötelezetten gondolkodó fiatal politikusként azt tudom önöknek mondani, hogy minden kormány dicséretet érdemel, melynek regnálása alatt akár csak egyetleneggyel is növekszik azoknak a roma fiataloknak a száma, akik tanulmányi ösztöndíjban részesültek. Ezek a számok valóban nagyon imponálóak, és nagyon komoly feladatot jelentenek a mostani kormány számára abban a tekintetben, hogy ez a növekedés tovább folytatódjék, és ha lehet, az üteme tovább nőjön.
Egy módszertani megjegyzést hadd tegyek azonban ezen a helyen, és gyakorlatilag ez az egyetlen módszertani jellegű megjegyzésem, megjegyzésünk a jelentéssel kapcsolatban. Egy ilyen adatsor nagyon hízelgő első ránézésre, azonban sok minden nem derül ki belőle. Nem derül ki belőle az, hogy mennyi ideig és milyen összegű ösztöndíjakban részesültek ezek a roma fiatalok. Fontosnak tartanánk, hogy ezek az adatsorok megfelelő bontásokban is rendelkezésünkre álljanak, hiszen nem mindegy, hogy itt milyen összegű és hány hétig, hány hónapig, adott esetben hány évig tartó ösztöndíjakról van szó. Fontos lenne ezeket a számokat pontosan ismernünk.
Elhangzott korábban, hogy a megnövekedett létszámhoz képest milyen infrastrukturális problémák vannak például a felsőoktatás területén. Itt hadd emeljem ki azt, hogy nagyon fontosnak tartjuk a felsőoktatási kollégiumfejlesztési programot, hiszen ezen a területen nagyon sokat lehet segíteni a fiatal korosztálynak.
Zárásképpen felszólalásom utolsó harmadában engedjék meg, hogy kicsit részletesebben foglalkozzam két olyan témával, melyek az elmúlt időszakban is komoly politikai vitákat váltottak ki. Az egyik a sorkötelezettség témája, a másik pedig - több olyan képviselőtársam ül itt a teremben, aki nem fog meglepődni - természetesen a drog, a kábítószerek kérdése.
(15.10)
Az egy dolog, hogy a 2001. évről szóló jelentés adatai szerint a sorkötelesek 48 százaléka ideiglenesen alkalmatlan vagy véglegesen alkalmatlan a katonai szolgálatra. Ha azonban megnézzük a bontott adatsort, és azt látjuk, hogy 2000-ben 38, 2001-ben pedig 37 százalék volt az alkalmatlanok között azoknak az aránya, akiknek az alkalmatlanságát valamilyen ideg és elme tárgykörében mozgó probléma okozza, akkor valami nagyon furcsa dologgal találkozunk. Azzal kell szembenéznünk, amikor ezeket az adatokat nézzük, hogy igaza van ennek a kormánynak akkor, amikor a lehető leghamarabb meg akarja szüntetni a mostani rendszert, hiszen a mostani rendszerben gyakorlatilag azok kerülnek be a sorozott katonák közé, akik nem rendelkeznek megfelelő anyagi viszonyokkal vagy nem rendelkeznek megfelelő társadalmi érdekérvényesítő viszonyokkal ahhoz, hogy meg tudják kerülni a sorkatonai szolgálatot.
Komoly társadalmi igazságtalanság van itt, ha megengedik nekem képviselőtársaim, hogy ezt mondjam. De természetesen, ha nem engedik meg, akkor is ezt mondom, hiszen ezek a tények. Ma Magyarországon a sorkatonai szolgálat egy igazságtalan rendszert működtet: a bekerülő fiatalok azokból a társadalmi rétegekből kerülnek ki, melyeket mai társadalmi viszonyaink egyébként is nagyon sok szempontból sújtanak. Nem beszélve arról, hogy azok az adatok, amelyeket az előbb elmondtam, a sorkötelezettséget elkerülni akaró fiatalok nagy száma és a - mondjuk ki - nagy valószínűsséggel mondvacsinált ürügyek hatalmas aránya abban, hogy hogyan sikerül megkerülni a sorkötelezettséget, azt jelzi, hogy ez az intézmény nagyon komoly problémákkal nézne szembe akkor, ha a kormány nem gondolná - nagyon helyesen -, hogy ideje változtatni, és áttérni a tisztán professzionális hadseregre.
Végül a drogkérdés. Nem szeretném megnyitni azt a vitát, amit a tavalyi évben és némiképp az idei év elején is folytattunk, ezért csak ennek a jelentésnek a szövegéhez ragaszkodnék, és innen idéznék önöknek. Azt írja ez a jelentés, hogy “Az addiktológiai problémák átfogó vizsgálata mindmáig várat magára. Az elmúlt években egyetlen országos felmérés készült első és másodéves középiskolások országos reprezentatív mintáján, ahol a három nagy kémiai szenvedélyszer-használatról kaphattunk friss adatokat. A kutatás legfontosabb adatai szerint az évtized első felében jellemző stagnálás után a dohányzás, alkoholfogyasztás és illegális drogfogyasztás jelentős növekedése következett be '97 és '98 között és kisebb mértékben '99-ben. A középiskolások körében egyre dominánsabbá vált a marihuána, növekedett a többi tiltott drog fogyasztása is, de változatlanul a legelterjedtebb visszaélésre alkalmas szerek közé tartoznak a nyugtatók. Nem szorult vissza az egyéb gyógyszerek alkohollal együtt való fogyasztása sem.”
Ezek a sorok számunkra, szabad demokrata képviselők számára azt jelzik, hogy van közös felelősségünk. Azután, hogy lefolytattunk egy nagyon komoly és sokszor nagyon éles vitát a büntető törvénykönyv módosításáról ebben a ciklusban, nem gondoljuk, hogy ezzel a kérdéssel végeztünk volna. A megelőzés, a prevenció és az ártalomcsökkentés területén, a konszenzussal elfogadott nemzeti drogstratégia végrehajtásának területén nagyon komoly feladatok várnak a ciklus hátralévő részében erre a kormányra és úgy általában a politikai elitre, a köztársaság Országgyűlésére is.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
