FEHÉRVÁRI TAMÁS
FEHÉRVÁRI TAMÁS
FEHÉRVÁRI TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gyermekek és az ifjúság élethelyzetéről, valamint az ezzel kapcsolatos kormányzati intézkedésekről szóló jelentés az Európai Unió tagállamaiban szokásos, hasonló tartalmú jelentések szerkezetének megfelelően készül immár harmadik éve. Egy ilyen jelentés célja, hogy bemutassa a korosztály élethelyzetét különböző, de jól meghatározott vizsgálati szempontok alapján.
A jelentés a 2000-ben végrehajtott ifjúságkutatás és annak adatai alapján készült, az azt követő kormányzati intézkedések figyelembevételével. Azt gondolom, hogy ha az ifjúság élethelyzetével kapcsolatos válaszokat a jövőben is meg szeretnénk adni, fontosak ezek a kutatások, hiszen adatok, tények nélkül képtelenek lennénk erre.
A jelentés, amelyet az ifjúsági és sportminiszter úr terjesztett a parlament elé, pozitívan értékelte a 2001. évet. Úgy értékelte, hogy a jelentés alapján a kormányzat által létrehozott és megvalósított programok segítették az ifjúság helyzetét, és javították annak élethelyzetét. Ilyen terjedelmes anyagból szeretnék azonban néhány konkrét példát én is kiragadni. Kapcsolódnék az MSZP-s vezérszónok úr egyik kérdéséhez: mit tett a kormány eddig, és mit tesz majd ezután?
Az első ilyen terület ezen belül a regionális ifjúsági tanácsok helyzete. A jelentés kizárólag elismerően nyilatkozik az akkori, tehát 2001-ben működő kormány tevékenységéről, a regionális forráselosztás rendszeréről, a regionális ifjúsági tanácsok szerepét igen fontosnak mutatja be. A dokumentum megemlíti, hogy a regionális forráselosztás rendszerében ne a központi delegálás valósuljon meg, hanem a civil szerveződések, a civil csoportok jelenjenek meg a döntésekben. A regionalitás akkor tud igazán érvényesülni, ha a térségben élő, tevékenységüket ott kifejtő csoportok képviseletei erőteljesen és meghatározóan szerepelnek ezekben a tanácsokban - a miniszter úr által jegyzett dokumentum fogalmazza meg ezeket az állításokat.
Ugyanakkor mi történt azóta? Mit tesz a kormány? A miniszter úr duplájára növelte a saját személyi képviseletét ellátó tanácstagok számát minden egyes regionális tanácsban. Súlyosan megsértette a civileket ezzel, kedves miniszter úr, hiszen nem elég az, hogy a civil oldalról vett el képviseleti helyet, annak érdekében, hogy a saját maga politikai delegáltjait juttassa be, de ezek a delegáltak nem is a minisztérium köztisztviselői, tehát nem is a minisztérium szakmai elképzeléseit viszik be a tanácsok munkájába. Vajon mit?
Ezek az új miniszteri delegáltak a baloldali ifjúsági mozgalmakban, több esetben a Magyar Szocialista Pártban fejtik ki egyéb tevékenységüket. Súlyosbítja a miniszter úr politikai erőérvényesítési módszerét, hogy mindezt úgy tették meg, úgy változtatták meg a vonatkozó rendeletet, hogy azt nem egyeztették a civil szférával. Annak ellenére nem egyeztették, hogy erre kormányrendelet kötelezi a minisztériumot; politikai szempontok alapján átrajzolt regionális tanácsokat akar létrehozni a minisztérium.
Amióta a jelentést megkaptuk, azóta információk jöttek arról, hogy Tolna megyében például a szekszárdi regionális ifjúsági tanácsot a minisztérium tervei szerint Pécsre fogják áthelyezni. Gondolom, itt is a pécsi politikai érdekérvényesítés játszik nagy szerepet. Reméljük, hogy ezt a miniszter úr esetleg meg tudja majd a válaszában cáfolni.
A másik ilyen jelentős, ifjúságot érintő ügy a lakáshelyzet. A jelentés részletesen tartalmazza azokat az intézkedéseket, amelyeket az előző kormány a 2001. évben a szociális bérlakások építése és fejlesztése terén lefolytatott. Az “Ifjúság 2000” kutatás, ami ennek a jelentésnek az alapját adja, megállapítja, hogy a fiatalok körében ez az egyik legsúlyosabbnak ítélt korosztályi probléma, a lakáshelyzet. A fiatalok legnagyobb aggodalma, hogy nem tudnak saját maguk részére lakást, otthont biztosítani, lakhatási gondjaik nem megoldottak, zömük családjukkal, szüleikkel él. Leginkább égető probléma ez a nehezebb szociális körülmények között élők számára. A jelentés is külön megemlíti ezt, és komoly problémának tünteti fel. Megállapítja, hogy míg az Európai Unióban a szociális bérlakásban élő családok 18 százaléka, addig Magyarországon mindössze 6 százaléka él ezekben a lakásokban.
Helyi példát is hadd mondjak erre: a 2001. évben választókörzetem két települése, két egymás mellett fekvő települése az előző kormánytól a szociális bérlakásprogramra 200 millió forintos állami támogatáshoz jutott. Jelenleg ezekben a lakásokban a bérlők jelentős része, közel 85 százaléka fiatal. Sajnálatos, hogy az ifjúsági kormányzat ahelyett, hogy ezeket a problémákat folyamatosan a kormány felé továbbítaná, és kérné arra, hogy a szociális bérlakások építését legalább olyan szinten folytassa, mint az előző kormány, nem ezzel foglalkozik, hanem különböző költséges reklámkampányokat folytat az európai uniós csatlakozás ügyében.
A harmadik dolog, amire szeretnék feltétlenül kitérni, viszonylag röviden: a sport helyzete. Az előző kormány számos olyan intézkedést hozott, amely a magyar sport helyzetét javította, és különösen az utánpótlás-nevelés terén értünk el az elmúlt időszakban komoly eredményeket. Ha csak a nemzeti atlétikai programot, ha a Bozsik-programot, ha a Heraklész-programot említem, akkor már bőven elég, hiszen ezek a programok mind a fiatal, az 5-29 éves korosztályt érintik leginkább. Különösen fontos a sport azért ebben a korosztályban, mert jellemformáló hatása a társadalom jövőképére igen jelentős. Ahhoz, hogy egy fiatal hogy érzi magát, nem feltétlenül és nem kizárólagosan csak az anyagi érdekeltség és az anyagi motivációk számítanak, nagyon gyakran elég az, ha az élethelyzetét sporttal vagy hasznos szórakozással tudja javítani.
Én úgy gondolom, hogy a jelenlegi kormányzat - hogy utaljak arra, amit az MSZP-s vezérszónok úrtól hallottunk, hogy mit tesz ezután a kormány - eddigi ténykedése is bizonyíték arra, hogy a Sportminisztérium jelenleg a magyar sport kezét úgymond elengedte. Számos olyan nyilatkozat, információ jelent meg a sajtóban, ami nem erősíti a magyar sport helyzetét, nem erősíti az utánpótlás helyzetét, nem erősíti annak a széles piramisnak a kialakulását, ami tulajdonképpen a magyar sport alapját adja.
Ilyen módon én úgy gondolom, hogy katasztrofális helyzetbe juthat a magyar sport, hiszen megpróbálnak minden olyan értéket elvenni az előző kormányzattól, amit az az elmúlt négyéves ciklus alatt sikeresen megvalósított. Ha ilyen módon próbálunk - és manapság nagyon divatos szó a marketing - támogatót, támogatókat keresni akár az élsportnak, akár az utánpótlássportnak, akkor valószínűleg inkább elriasztjuk azokat, hiszen ahhoz, hogy pozitív hozzáállása legyen ezeknek a támogatóknak a magyar sporthoz, ahhoz az is szükséges, hogy érezzék a minisztérium, tehát a szakminisztérium támogatását.
(15.50)
Összességében szeretném kijelenteni, hogy az a 2001. évről szóló jelentés, amely előttünk van, számos komoly eredményről tesz tanúbizonyságot, és úgy gondolom, hogy mindegyikünk számára elfogadható. Nagyon bízom abban, hogy a következő években legalább hasonló szintű és minőségű jelentésekkel találkozhatunk itt a parlamentben, és akkor nyilvánvalóan elindulhat valami azon a hosszú úton, amelyre az előzőekben már több képviselőtársam kitért, és amelyet elmondott.
Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)
