DR. JÁNOSI GYÖRGY
DR. JÁNOSI GYÖRGY
DR. JÁNOSI GYÖRGY gyermek-, ifjúsági és sportminiszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság kormánya immár hatodik alkalommal tesz eleget annak a kötelezettségének, hogy az Országgyűlés elé terjeszti a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeiről és az ezzel összefüggésben 2001 során megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentését. A Magyar Köztársaság kormánya az elmúlt évben is eleget tett ennek a kötelezettségének. Ha a jelentések immár hat évre visszanyúló történelmét szemügyre vesszük, akkor megállapítható, hogy a kormányváltások zavart okoztak a feladat teljesítésében. 1998-ban el sem készült a dokumentum. Most azonban a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium 2002-ben, a kormányzati struktúraváltoztatás miatt ugyan némi késéssel, de teljesítette a feladatot.
Február elejétől nyolc bizottsági ülésen vitatták meg a dokumentumot. Mind a nyolc bizottságban tartózkodás és ellenszavazat nélkül általános vitára alkalmasnak találták a jelentést, sőt szeretném hangsúlyozni azt a tényt, hogy ebben az évben mind a kormánypárti, mind pedig az ellenzéki képviselők teljes egyetértésben szavazták meg a határozati javaslat elfogadását. A meghallgatások során a bizottsági tagok pártállástól függetlenül kiemelték a jelentés magas szakmai színvonalát és alapos, sokrétű kidolgozottságát, ami jelzi, hogy az önök elé került dokumentum egy részletes és viszonylag pontos helyzetkép a 2001. évről.
Mint azt a bizottsági üléseken is minden esetben kiemeltük, a jelentés célja, hogy áttekintést adjon a gyermekek és a fiatalok helyzetéről, valamint számba vegye az e területre vonatkozó legfontosabb, 2001. évi kormányzati intézkedéseket. A beszámoló feladata a fiatalok helyzetének tárgyszerű feltárása, amit a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet koordinálásával a közreműködő intézmények, minisztériumok, szervezetek állítottak össze a gyermekek és a fiatalok aktuális életkörülményeinek és a kormány ehhez kapcsolódó intézkedéseinek bemutatásával. Bízom abban, hogy olyan dokumentumot sikerült elkészítenünk, amely mindannyiunkat gondolkodásra és elsősorban közös cselekvésre késztet, a gyermekek és a fiatalok helyzetének folyamatos javítása érdekében.
A tavalyi jelentéshez képest nagyobb terjedelmű, név- és tárgymutatóval kibővült, közel 300 oldalas dokumentum két olyan témát tartalmaz, amelyet a hazai ifjúság helyzetén túl fontosnak tartok kiemelni. Az egyik a határon túl élő magyar, 15-29 év közötti korosztály, a másik a külön fejezetben tárgyalt roma gyermekek és fiatalok helyzete. Az elsőt a korábbi kormány által kijelölt témaválasztás, a másodikat pedig a romatársadalom iránt érzett politikai felelősség tette kötelezővé számunkra.
Mindenekelőtt azonban röviden ismertetném a jelentés szerkezetét. A dokumentum tíz főfejezetre épül, s ezek mindegyike két alfejezetre tagolódik, egy helyzetképre, valamint az ehhez kapcsolódó kormányzati intézkedésekre. A helyzetkép felrajzolása minden esetben komoly szakmai háttérmunkával készített, részletes beszámoló, mely tudományos elemzéssel készült kutatások adataira támaszkodik.
A jelentésből kiderül, hogy jelenleg hazánkban a 0-14 éves korosztályba tartozók száma kerekítve 1 millió 716 ezer fő, mely a népesség csaknem 17 százalékát teszi ki. A 15-29 éves korosztály száma 2 millió 248 ezer fő, amely a lakosság 22 százalékát képezi. Ez azt jelenti, hogy a tárgyalandó dokumentum Magyarország lakosságának majd’ 40 százalékát érinti. Ha mindezt összehasonlítjuk az 1980-as adatokkal, ahol a 0-14 évesek száma 2 millió 342 ezer, a 15-29 éveseké 2 millió 356 ezer fő volt, azt láthatjuk, hogy 20 év leforgása alatt majdnem 800 ezer fővel csökkent az érintett korosztály létszáma.
(12.40)
Minden döntéshozó elsődleges feladata kell legyen ennek a demográfiai csökkenésnek a megállítása, valamint a korcsoportok szerinti eloszlásának kiegyenlítése. Ha a népesség korfáját nézzük, azt kell látnunk, hogy a most született gyermekek száma közel a felét teszi ki a jelenleg ötvenes éveiben járó korcsoport tagjainak. Mindez a jövőre kivetített húszéves perspektívában azt jelenti, hogy az akkor húszéveseknek saját létszámuk kétszereséről kell majd gondoskodniuk, s ez már nemcsak a fiatalokra vonatkozó kérdés, hanem az egész társadalmat érintő, súlyos probléma, amelynek megoldását a jelenben együtt kell megtalálnunk.
Kiemelésre érdemes területnek számít a jelentés 3. fejezetében tárgyalt, a munkaerőpiacon hasznosuló tudás, illetve képességek témaköre. Ebből kiderül az a sajnálatos tény, hogy a fiatalok csaknem fele egyetlen idegen nyelvet sem beszél, 12 százalékuknak viszont legalább egy nyelvből minimum középfokú nyelvvizsgája van. Lényegesek a különböző háttértényezők szerinti különbségek. Az urbanizációs lejtőn nyugat-kelet irányba haladva csökken az idegen nyelvet ismerő fiatalok aránya. A fővárosban élő 15-29 évesek csaknem egynegyedének legalább egy középfokú nyelvvizsgája van. A felsőfokú intézmények hallgatóinak 33 százaléka középszintű, 12 százaléka felső szintű nyelvvizsgával rendelkezik. A másik póluson a munkanélkülieket, a szociális segélyezetteket és az egyéb inaktívakat találjuk, akiknek háromnegyede még alapszinten sem beszél egyetlen idegen nyelvet sem.
Ahogyan az iskolai végzettséget általában, úgy az idegennyelv-tudást is jelentősen befolyásolja a származási háttér. Amíg a képzetlen szülők gyermekeinek háromnegyede nem beszél nyelveket, addig az egyetemi diplomás apák 45 százalékának gyermeke harmincéves koráig legalább egy középfokú nyelvvizsgát szerez.
Látható továbbá az anyagból, hogy a 15-29 éves korosztályból főleg az idősebbek küszködnek nyelvi problémákkal, míg a most még iskolába járóknak ez már kevésbé problematikus terület. Feladatunk tehát a lemaradt korosztályok segítése a nyelvtudás elsajátításában.
Hasonló különbségek adódnak a munkaerőpiacon hasznosítható másik speciális tudás, a számítógép-használat terén is. A 15-29 évesek körülbelül felének egyáltalán nincsenek számítástechnikai ismeretei, több mint 30 százalékuk viszont legalább felhasználói programokat használ. Ez utóbbiak aránya különösen magas a fővárosiak, a felső- és középfokú tanintézetbe járók között, valamint a diplomás szülők gyermekeinél.
Mindez az európai uniós csatlakozás küszöbén komoly feladatokat ró ránk. Javítanunk kell az esélyét a felnövekvő korosztálynak, hogy időben szerezhessen nyelvvizsgát, időben sajátíthassa el a számítógépes ismereteket. Ezért kiemelt programja a jelenlegi kormánynak az, hogy a vagyoni különbségeket elfedve lehetővé tegye, hogy érettségiig minden gyermek egy nyelvből legalább középfokú nyelvvizsgát tehessen, és elsajátíthassa az Európai Unióban honos számítógép-kezelői végzettséget.
Tisztelt Ház! Mint már említettem, két olyan szegmense is van a 2001. évi jelentésnek, melyet feltétlenül szükségesnek tartok kiemelni. 2001-ben a határainkon túl élő fiatalok helyzetképe került a jelentés fókuszába. Az eddigi munkáktól eltérően a most bemutatandó anyag külön fejezetben tárgyalja a határon túli magyar fiatalok helyzetét, amelynek bázisa az a reprezentatív mintán végzett “Mozaik 2001” néven jegyzett nemzetközi kutatás, amelyet a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet koordinált.
A jelentés 9. fejezetében tárgyalt, a határainkon túl élő fiatalok helyzetét bemutató részből érdemes kiemelni, hogy a vizsgálat szerint a határon túli magyar fiatalok közül legnagyobb arányban a Kárpátalján és Felvidéken élők jártak Magyarországon. Érdekes és talán a közvélekedéssel ellentétes tendencia, hogy az Erdélyben és a Székelyföldön élők körében találhatók legtöbben azok a fiatalok, akik még soha nem jártak az anyaországban. A Magyarországra utazás mértékét elsősorban a távolság határozza meg. A megkérdezettek nagy hányada képzeli el a jövőjét hosszú távon hazánkban, elsősorban a tanulás és a munkavégzés szempontjából.
A vizsgált öt régió fiataljai a nemzeti önazonosítás szempontjából két csoportra oszthatók. Minden régióban meghatározó jelentőségű az adott területhez tartozás, de a térségek mindegyikében a megkérdezettek legalább egyharmada magyarnak vallja önmagát. A magyarsághoz tartozás kritériuma minden régióban azonos elemekre épül: ahhoz, hogy valaki magyarnak számítson, annak kell tartania magát, és beszélnie kell a magyar nyelvet.
Ha az értékvilágot vizsgáljuk a határainkon túl élő fiatalok körében, azt láthatjuk, hogy a határon túl élő magyar fiatalok értékei, értékítéletei az elmúlt évtizedben részben átalakultak, részben pedig követik szüleik gondolkodásmódját. Jelzi ezt az is, hogy régiók szerint eltérő módon, a 15-29 évesek harmada-fele vélekedik úgy, hogy szülei gondolkodásmódja, értékítéletei megfelelnek saját eszményeiknek; mintegy 15 százalék körül mozog azok aránya, akik elutasítják szüleik eszményeit. A fentiek jól illusztrálják, hogy az adott társadalomban a változó világ hatására sem feltétlenül születnek hasonló válaszok.
A 15-29 éves korosztály számára minden régióban a legfontosabbnak a nem anyagi értékek mutatkoztak. Ide sorolhatjuk a család biztonságát, a barátságot, a szerelmet, a békés világot, valamint a belső harmóniát. Ezek az értékek szinte minden régióban rendkívül magas, az iskolában szokásos osztályzatban kifejezve négyes feletti átlagértéket kaptak.
Az adatok azt mutatják, hogy a határon túli magyar fiatalok számára a legkisebb jelentősége az értékkategóriák közül a hatalomnak van. Összességében elmondható, hogy régióktól függetlenül a Kárpát-medencében élő magyar fiatalok számára a két legfontosabbnak tartott érték a család, illetve a saját jövő.
Az elemzés alapján megállapítható, hogy a Kárpát-medencei fiatalok nagy többsége támogatja országa európai uniós csatlakozását. Az európai integrációt támogatók aránya mind az öt régióban meghaladja a 85 százalékot. Ugyanakkor az Európai Unióhoz való csatlakozás legvalószínűbb dátumát tekintve a válaszok már nem ennyire egyértelműek. A szlovákiai magyar fiatalok 84 százaléka úgy gondolja, hogy országa 2010-ig csatlakozhat az Európai Unióhoz, mintegy 6 százaléka szerint Szlovákia soha nem lesz tagja az Uniónak. A Vajdaságban is a legtöbb válasz a 2010-es dátumra érkezett, de összességében a legvalószínűbb időpontként 2020-at jelölték meg a fiatalok.
A kárpátaljaiak vélekedése szinte teljes egészében megegyezik a vajdasági magyar fiatalok elképzeléseivel, azzal a kitétellel, hogy minden régiót tekintve ebben a térségben vannak a legnagyobb arányban azok, akik szerint Ukrajna soha nem lesz tagja az egységes Európának. Ez az arány a válaszadó fiatalok 14 százaléka.
A Belső-Erdélyben lakó magyar 15-29 évesek szerint országuk 2016-ban lesz szerves része az Európai Uniónak. Székelyföldön a legtöbbet említett dátum, mint az összes többi régióban egyébként, 2010. Románia csatlakozásában nem bízik a megkérdezettek 7 százaléka.
Mindez azt mutatja, hogy a határon túli magyar fiatalok pozitív jövőképpel, döntően az Európai Unió keretei között képzelik el a szellemi, nyelvi, kulturális, nemzeti újraegyesítést. Az a várakozásuk azonban, hogy a csatlakozásuk viszonylag késői időpontra tolódik, azzal a várakozással is összekapcsolódik, és ez a mi felelősségünk is, hogy addig is mindent kövessünk el, hogy saját hazájukban, az országban, ahol élnek, megőrizhessék nyelvüket, megőrizhessék kultúrájukat, vallásukat és szellemi közösségeiket. Ez a jelenlegi kormánynak is kitüntetett felelőssége, és mindent el kell követnünk azért, hogy mindez megvalósuljon.
A másik hangsúlyos terület a 2001. évi jelentésben újdonság a tavaly bemutatott anyaghoz képest. A dokumentum külön fejezete tárgyalja a roma fiatalok helyzetét.
(12.50)
A jelentés 7. fejezetében tárgyalt témakör a Cigányügyi Tárcaközi Bizottság 2001. évi jelentése alapján végigvezeti a cigányság életkörülményeinek és társadalmi helyzetének javítására irányuló középtávú intézkedéscsomagról szóló 1047/1999. számú kormányhatározatban rögzített intézkedések összességét.
A felsőfokú képzésben részt vevő roma származású fiatalok számának növelése érdekében az Oktatási Minisztérium forrásai révén főiskolai előkészítő programokat és tandíj-támogatási rendszert működtet. A program sikerességét jól mutatja, hogy míg az 1996-97-es tanévben 785 fő részesült a roma fiatalok közül tanulmányi ösztöndíjban, addig a 2001-2002-es tanévben már 12 588 fő. A 2001-2002-es tanévtől kezdődően az általános iskola 5. osztályától a diploma megszerzéséig van mód költségvetési ösztöndíj-támogatást biztosítani.
Az Igazságügyi Minisztérium 200 millió forintot, a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány 86 millió forintot, míg a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány 52 millió forintot fordított a pályázók támogatására. Tekintettel a megnövekedett pályázói létszámra, az Igazságügyi Minisztérium kezdeményezésére a kormány a rendelkezésre álló forrásokon túl a 2001. évi központi költségvetésből további 200 millió forintot különített el annak érdekében, hogy minden, a pályázati feltételeknek megfelelő roma fiatal részesülhessen a támogatásból.
Összességében tehát az ösztöndíjrendszer működtetésére a támogatók 2001-ben 532 millió forintot használtak fel. Mindez azt jelenti, hogy a jelenlegi kormánynak is folytatnia kell az esélyek kiegyenlítését a roma fiatalok körében. Újabb csatornákat kell megnyitni az oktatás rendszerén belül, hogy eséllyel zárkózhasson fel a romatársadalom, minél teljesebb mértékben integrálódhassék.
De meg kell találnunk az oktatáson kívüli más formákat is e cél érdekében. A kultúra, a művészet vagy akár a sport mind-mind különálló integrációs csatornaként is működhet. Ennek érdekében is sok mindent kell még közösen tennünk az előttünk álló években.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Jelen expozé csak részleteket tudott kiragadni ebből a hatalmas dokumentumból. Ezúton szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét az anyag részletes áttanulmányozására. Ennek megkönnyítése érdekében a minisztérium lehetőséget teremt a jelentés CD formában való megjelenésére is, amelyet az ifjúsággal foglalkozó szakemberek mellett minden képviselőtársam számára is eljuttatunk. Hiszem, hogy a tapasztalatok alapján a mindenkori jelentést egyfajta kézikönyvként használják majd a döntéshozók és a szakemberek.
Tisztelettel kérem az Országgyűlést, hogy tárgyalja meg a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeiről és az ezzel összefüggésben 2001-ben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentést, és támogassa a benyújtott határozati javaslatot. Bízom abban, hogy a bizottsági egyetértéshez hasonlóan valamennyi képviselőtársam egybehangzóan támogatja a beszámoló elfogadását.
Végezetül ezúton szeretném az Országgyűlés nevében is megköszönni a közreműködőknek, a kutatóknak a magas színvonalú és tartalmas munkát.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
