KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Már korábban felszólaltam a németes hangzású nevük miatt - vagyis származási, faji alapon - a Szovjetunióba málenkij robotra hurcoltak érdekében. A 3-5-8-10 évig tartó málenkij robotot végzőket ért faji diszkrimináció a szocialista kormányzás alatti mai Magyarországon sajnos tovább folytatódik.
Mert igaz ugyan, hogy az egyes, tartós időtartamú szabadságelvonást elszenvedettek részére járó juttatásokról szóló 267/2000. számú kormányhatározat módosítása révén 2003. január 1-jétől a juttatások hatálya bővült, a mostani módosítással járó kiterjesztett juttatás folyósításához azonban a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a Hadtörténeti Intézet központi irattárának igazolását követeli azoktól, akik a meghurcolásuk egyetlen stációjáról sem kaptak sohasem írásos végzést. Ráadásul az érintettek igényjogosultságát az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal határozatban korábban már elismerte.
Sajnos még ma is aktuális korábbi felszólalásomból idézek: “Cinikus eljárás egy állami hivatal részéről ezeket a dokumentumokat megkövetelni, mivel a diktatúrák köztudottan nem dokumentálják le bűneiket. Hogyan szabad dokumentumokat követelni egy kisembertől, amikor a kormány első embere - akinek minden hivatal a keze alá dolgozik - még a '70-es évekig visszamenőleg sem tudta dokumentumokkal igazolni a KGB elleni állítólagos harcát?”
Nos, a diktatúra hiányos dokumentációjából eredő baljós sejtéseim beigazolódtak. Választókörzetemből sok németes nevű asszony raboskodott hosszú éveken át a Szovjetunióban, pusztán származása miatt. Négyüknek sikerült mindvégig egy barakkban maradniuk, így tudták segíteni egymást a túlélésben. A kormányhatározat módosítása kapcsán mind a négyük igazolásért folyamodott a Hadtörténeti Intézet központi irattárához, de csak egyikük neve szerepel a hivatal nyilvántartásában. Egyikük megkapta, a másik három asszony nem kapta meg a kiegészítő juttatásokhoz nélkülözhetetlen igazolást. A nem leigazoltak az alábbi szövegű válaszlevelet kapták. “Kérelmére értesítem önt, hogy a HM központi irattár birtokában lévő nyilvántartásban X. Y.-nére vonatkozó adat nem szerepel, így a 267/2000. számú kormányrendeletben meghatározott juttatáshoz való jogosultság megállapításához szükséges, az egykori Szovjetunió területén történő internálási idejét igazolni sajnos nem áll módomban.”
Joggal merül fel az emberekben a kérdés, ha ennek a hivatalnak nem áll módjában igazolni az internálás idejét, akkor miért erre a hivatalra bízták a jogosultság igazolását. Gondoljunk bele az ebből fakadó súlyos diszkriminációba! Négyen szenvedtek a szovjet haláltáborban, ugyanazon barakkjában, de csak az egyikük jogosult a kiegészítő juttatásra, mivel a diktatúra könyvelési-statisztikai módszerekkel igyekezett kisebbíteni az áldozatok millióinak számát. Még emlékszünk - az utódpárt MSZP segít az emlékezésben -, a kommunista diktatúra értett az események átadminisztrálásához.
Egyébként ennek a négy asszonynak a kálváriája sok mindenre rávilágít; először is, hogy a Szovjetunióba elhurcolt és elpusztult áldozatok számát legalább néggyel meg kell szorozni, mivel az áldozatoknak csak a töredéke lett lekönyvelve. Ez a megállapítás természetesen igaz a hazai jogelőd és jogutód kommunista párt áldozatainak számarányára is.
Másik tanulsága az esetnek, hogy a kiegészítő támogatáshoz való jogosultságot más módon kellene a kormánynak megállapítania. Ebben a kérdésben attól a kormánytól nagyobb érzékenység várható, amely kormánynak az első embere máig adós maradt az általa elmesélt múltjának hivatalos igazolásával.
Mielőbbi kormányintézkedésre van szükség, a málenkij robotra egykor a Szovjetunióba internáltak mára már mindannyian idős korúak. Az ellenük elkövetett bűnök enyhítésére kevés idő áll rendelkezésre. Az őket megillető kiegészítő juttatást a mai szocialista kormány nem teheti a jogelőd Rákosi-kormány adminisztrációjának függvényévé.
A jogfolytonosságot természetesen készek vagyunk elismerni, de talán ne a Rákosi-féle adminisztrációtól függjön 2003-ban is az emberek sorsa.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)
