IVÁNCSIK IMRE
IVÁNCSIK IMRE
IVÁNCSIK IMRE honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a kormány nevében a bizottságok és a frakciók álláspontjának az ismertetését. A vita sok minden másról is szólt, mint ami a javaslatban van, úgyhogy én a sok minden másból inkább holnap beszélnék szívesen több mindenről, amikor majd a saját részvételünkkel kapcsolatos vita fog zajlani, de fontosnak tartom, hogy néhány jellemző dologra most is kitérjek.
Az első pedig az, hogy a kormány múlhatatlanul fontosnak tartja annak az átgondolását, hogy a mi megítélésünk szerint szakítanunk kellene azzal a korábbi gyakorlattal, ami mostanában kezd eluralkodni a magyar politikában, hogy várakozunk, húzzuk az időt, hivatkozunk hiányzó nemzetközi felhatalmazásra, még abban az esetben is - mint ahogy az előbb a külügyminiszter úr utalt rá -, amikor jól belátható, hogy nem is lesz ilyen nemzetközi felhatalmazás. (Zaj.)
Ehelyett fontosnak tartjuk, hogy Magyarország, szakítva ezzel a gyakorlattal, reagáljon gyorsan az érkező kihívásokra, mérlegeljük mi önállóan azt, hogy mi Magyarország nemzeti érdeke ezekkel az ügyekkel kapcsolatban, alakítsunk ki ezekről önálló álláspontot. Azok mentén haladjunk, lépjünk önállóan, és ne hivatkozzunk arra, hogy mi várunk a NATO álláspontjára, mert a NATO-ban mi teljes jogú döntéshozó fél vagyunk, ezért helyes, ha várakozás helyett a leggyorsabban, a lehető leggyorsabban alakítjuk ki a saját álláspontunkat, és ezt képviseljük; ha van benne egyetértés, akkor az egyetértés eléréséig, ha vannak olyan ügyek, amelyekben nem tudunk egyetértést elérni, akkor a lehetséges mértékű egyetértés mértékéig vegyünk részt azokban a nemzetközi akciókban, amelyekben való részvételről úgy vélekedünk, hogy az nemzeti érdekünk.
Miért állítjuk azt, hogy Magyarország részvétele nemzeti érdek? Azért, mert a jelenlegi instabilitás Irakban jól érzékelhető, világosan felismerhető kockázatokat jelent a Magyar Köztársaság számára, a migráció és mindaz a bizonytalanság, ami ott jelen van, nem beszélve arról, hogy ha humanitárius segélyt akarunk küldeni, amit nagyon helyesen sürget az ellenzék, mi magunk is így gondoljuk, akkor fontos, hogy a célba juttatás feltételeiről is gondoskodjunk. A többit majd inkább a holnapi napirendi pont vitájában szeretném kifejteni.
Ami erről a konkrét előterjesztésről szól: én magam is nagyon örülök annak, hogy született az egyeztetések során egy ilyen kezdeményezés, hogy válasszuk ketté a saját részvételt és az átvonulás engedélyezését, mégpedig azért, mert nagyon fontos, hogy minden olyan ügyben, amiben egyetértésre tudunk jutni… - és gondolom, nem vitatják el a kormány kompromisszumkészségét, mert amikor azt kérték, hogy a “békefenntartás” szó legyen benne, akkor betettük, most azt kérik, vegyük ki, kivesszük, ha azt kérik, hogy határozzunk meg határidőt, meghatározzuk, és ha bármilyen más olyan szövegszerű javaslatuk van, ami az érdemet abban a vonatkozásban nem érinti, hogy eltérítene minket az eredeti szándéktól, minden ilyen javaslat befogadására a későbbiekben is, az összes többi ügyben is hajlandóak leszünk.
A kormányt az vezérli, hogy mindenben, amiben lehetséges, a lehető leggyorsabban döntsünk, legyünk végre kiszámíthatóak, más országok, a szövetségeseink vagy nemzetközi műveletekben közreműködő felek minél előbb tudhassák azt, hogy Magyarországnak az adott ügyben mi az önálló álláspontja, akar-e részt venni, igen, milyen ügyekben és miben nem. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a Ház ezekről a javaslatokról még ma döntsön, és ezért a kormány a bizottsági üléseken is - és itt most szeretném a plenárison is megerősíteni - a benyújtott módosító javaslatokat támogatta, annak érdekében, hogy ma egyetértésben, legalább ebben az ügyben döntést hozhassunk, és bízunk abban, hogy a holnapi napon a nyitottan maradt kérdésben konstruktívan folytathatjuk a vitát a Házban.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
