DR. LÁSZLÓ CSABA
DR. LÁSZLÓ CSABA
DR. LÁSZLÓ CSABA pénzügyminiszter: Köszönöm. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Korábban, ha valaki meghallotta azt a számot, hogy 101, különösen a kisgyermekes szülők vagy a nagyszülők általában a 101 kiskutyára gondoltak. Azt gondolom, különösen pénzügyesek számára ez a 101 ezentúl a Postabankért fizetett vételárat is fogja majd jelenteni.
101,3 milliárd forintot fog egy külföldi befektető azért fizetni, hogy közel száz százaléka a Postabanknak az ő tulajdonába kerüljön. Ez egy hosszú történet a Postabankkal, és azt gondolom, hogy 2002-ben a kormányváltás előtti időszakban az állam az azt megelőző egy-másfél évben pontosan tudta bizonyítani, hogy milyen rossz tulajdonos tud lenni adott esetben. Négy vezérigazgató, egy sikertelen privatizációs stratégianélküliség, veszteséges gazdálkodás jellemezte ezt az időszakot. Ehhez képest az új kormány profi vezetést tett a bank élére, világos célokkal, amely a költséghatékony gazdálkodást, illetve másfél éven belüli privatizációt tűzött ki célul. Azt gondolom, hogy ez a folyamat pontosan jól mutatja, hogy abban az esetben, ha egy vezetés számára világos célokat határoznak meg, akkor lehet még állami tulajdonos mellett is hatékonyan működtetni egy intézményt. Magára a privatizáció folyamatára, azt gondolom, jellemző volt, hogy tiszta munkamegosztás alakult ki a bank dolgozói, a tanácsadók, az ÁPV Rt., a Pénzügyminisztérium és az összes érintett között. Egy átlátható, tiszta, a verseny alapelveit figyelembe vevő privatizációs folyamatra törekedtünk, és azt gondolom, hogy az átláthatóság, a tiszta verseny abból is érzékelhető, hogy megvalósult, úgy, hogy a vesztesek közül senki nem vetette fel, hogy bármilyen problémát észlelt volna ezen a területen.
Ezért a végrehajtásért, azt gondolom, innen is köszönetet kell mondanom mindenkinek, különösen a bank dolgozóinak, akik az elmúlt másfél évben megfeszített munkával próbálták ezt a bankot egy jobb pályára tenni.
Az ár több mint 2,7-szeres a saját tőke felett, ami példa nélkül áll mind a magyar privatizációban, mint a régióban. Megnéztük az elmúlt napokban, és nem találtunk ilyen jó árat az elmúlt öt-tíz évben privatizáció kapcsán. Az újságok is mesés privatizációról írnak, a kedvenc idézetem, amikor azt mondta az egyik újság, hogy a költségvetés nyerte a pénzintézetre kiírt tendert. De például egy, kormányközeliséggel, azt hiszem, ritkán vádolt lap is azt írta, hogy minden előzetes becslést meghaladó, 101,3 milliárd forintos ajánlatával nyert vételi jogot a Postabankra az Erste Bank; ez egyébként a Magyar Nemzetben lett leírva.
Mit mutat ez az ár a Postabank értékén túl? Ez az ár azt is mutatja, hogy nemcsak konkrétan egy bank, hanem az országgal szemben is a bizalom megvan. Magyarország jövő májusban csatlakozik az Európai Unióhoz, ez is növeli a bizalmat. De azt gondolom, hogy amikor valaki 450 millió euróról dönt, akkor egy ország gazdaságpolitikájának hitelességéről is dönt. Ez a befektető úgy döntött, hogy Magyarország gazdaságpolitikája hiteles a számára, és ezért érdemes a pénzét ide befektetni.
Természetesen egy ekkora összegnél felmerül, hogy mire költi az állam ezt a pénzt, ami az adófizetőkhöz kerül. Ez a 101 milliárd forint lehetőséget biztosít majd arra, hogy olyan fejlesztéseket valósítson meg az állam, mint az autópálya-építés, és azt gondolom, ennél nehéz jobb célt találni. Végezetül fel lehet vetni, hogy az adófizetők azon túl, hogy 101 milliárd forintot kapnak, vajon hogyan járnak ezzel a tranzakcióval. Azt gondolom, hogy itt is csak pozitívan lehet értékelni. Az az új bank, amely létrejön a fúzió után, a lakossági bankpiacon sokkal nagyobb versenyt fog majd támasztani, ami azt jelenti, hogy a nagyobb verseny jobb szolgáltatásokat és alacsonyabb árakat fog jelenteni mindazoknak az ügyfeleknek, akik ezzel az új bankkal kapcsolatba kerülnek.
Azt hiszem, ez a privatizáció jól mutatja, hogy még egy nagyon nehéz helyzetben is, abban az esetben, ha világosak a céljaink, ha profi a végrehajtás és a megvalósítás, a siker nem maradhat el.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)
