LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság szeptember 18-án elfogadta az állami tulajdonban levő Nemzeti Tankönyvkiadó eladásával kapcsolatos előterjesztést. Eszerint néhány héten belül két változat kerül a kormányülés elé, mind a kettő nagyon határozottan a privatizációt fogalmazza meg: az A-változat szerint száz százalékig privatizálható a Nemzeti Tankönyvkiadó, a B-változat pedig azt mondja, hogy átmeneti időre, 25 százalék plusz 1 arányban maradnának állami tulajdonban a részvények.
Mi indokolja tulajdonképpen ezt a privatizációt? Lehet válaszolni azzal, hogy a költségvetési törvény. Ezen lehetne változtatni, adtunk be módosító indítványt. Uniós elvárás? Nagyon szívesen elküldöm az államtitkár úrnak azt a tanulmányt, elemzést, amely cáfolja ezt az érvet. Veszteséges a kiadó? Nem veszteséges, hiszen adózás utáni tiszta nyeresége 400 millió körül van, és úgy tűnik számomra, hogy igazán az elmúlt esztendőben indokot nem tudtak megfogalmazni a Tankönyvkiadó privatizációjára. Pedig a privatizációt célzó törekvések gyakran csak mint egy árut a sok közül, úgy jellemzik a tankönyvet. Állításukkal szemben pedig a tankönyvet mint terméket vagy a tankönyvkiadást mint gazdasági tevékenységet nem szabad kizárólag gazdasági szempontok szerint mérni, mivel a tankönyv a társadalom legnagyobb részének a műveltség legfőbb forrása és mindannyiunk tudásának alapja.
A Nemzeti Tankönyvkiadó nem egyszerűen a hazai piac legnagyobb tankönyves kiadója, hanem távlatos nemzetpolitikai műhely, amely köteles együttműködni a mindenkori kormányzattal az oktatáspolitikai koncepció megvalósításában.
Mi indokolja a privatizációt, államtitkár úr? (Taps az ellenzéki padsorokban.)
