SZIJJÁRTÓ PÉTER
SZIJJÁRTÓ PÉTER
SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Bár nem kívánnám jól megszokott szerepét átvenni a jelenleg itt nem lévő Font Sándor képviselő úrnak, azonban engedjék meg, hogy ideidézzem önök elé a “Cselekedni most és mindenkiért!” című kiadványt, amelynek címével mindenfajta nyelvtani játékot szokott űzni itt, a parlament plenáris ülésén és a költségvetési bizottságban is képviselőtársunk. Én magam nem venném természetesen a bátorságot ahhoz, hogy ilyen magasságokig felnőjek ehhez a feladathoz, azonban engedjék meg, hogy egy mondatot mindenképpen idézzek a kormányprogramból. Mégpedig azt a mondatot citálnám ide, amely úgy szól: “A demokratikus fordulat eredményeként hazánk visszatér a jogállam szabályaihoz.” Ezt a mondatot már önmagában nem értettük - hiszen ha valahonnan nem tértünk el, akkor hogyan lehet ugyanoda visszatérni? Másrészt pedig az önök egy-másfél éves kormányzati tevékenysége után azt sem értjük, hogy miért kell egy ilyen mondatot leírni, amikor ezzel vészesen ellentétes irányú folyamatok mennek végbe a kormányzásuk során. Mire gondolunk?
A parlamenti többség módosította az államháztartási törvényt. Ezen Áht.-módosítás eredményeként a kormánynak mindaddig nem kell a parlament elé állnia a pótköltségvetés benyújtásának okán, amíg a többlethiány a kiadási előirányzat 5 százalékát meg nem haladja. Aztán innen még mindig volt tovább, hiszen amikor a hiány még ehhez képest is több mint 200-250 milliárd forinttal nőtt, akkor pedig arról határoztak a többséget alkotók, hogy az Áht.-t ebben az esetben nem kell alkalmazni. Nos, ha önök szerint ez a visszatérés a jogállam szabályaihoz, akkor azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim - ha megengedik nekem ezt a mondatot -, elég komoly problémáknak nézünk itt elébe. Ennek szellemében talán most már érthető, hogy napra pontosan két héttel ezelőtt itt, a parlament plenáris ülésén a miniszterelnök úr miért nem válaszolt arra a kérdésemre, hogy ez-e már az erkölcsi minimum vagy van-e innen lejjebb. Hát úgy tűnik, tisztelt képviselőtársaim, hogy van.
A miniszterelnök úr válaszolt egy másik kérdésre. Ez valószínűleg még a botránysorozat előtt volt, ezt a kérdést egy újságíró tette fel, és a válasz úgy hangzott: “A Magyar Köztársaság úgy működik, mint egy bank.” Nyilvánvalóan Medgyessy Péternek van ebben tapasztalata, hiszen van saját banki gyakorlata, és valószínűleg ennek fényében fogalmazhatta meg ezt a mondatot. Azonban, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha megnézzük azt a költségvetési beszámolót, amely előttünk van, akkor valóban párhuzamot vonhatunk az ország és “egy” bank működése között. A bankok többségét és a bankárok, bankvezetők többségét is, azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, mélyen felháboríthatta és sérthette ez a miniszterelnöki kiszólás, főleg azok után, ha elolvassák az Állami Számvevőszék jelentését - ebben az esetben nyilván hangos tiltakozásra válthatnak. Ugyanis az a hibalista, tisztelt Országgyűlés, amely előttünk fekszik, és felsorolásra kerül a jelentésben, elég tekintélyes.
A költségvetési bizottság ülésén egyik szocialista képviselőtársunk azt találta mondani, hogy azért hallott ő az ÁSZ elnökének szavaiban némi dicséretet. Hát, tisztelt képviselőtársaim, lehet, hogy ez elhangzott, de ez elég halkan és elég visszafogottan történt meg.
Több kérdést is felvet az a beszámoló, amit most tárgyalunk. Kérdésként merül fel, hogy az augusztus végéhez képesti 60 nappal korábbi időpontban, ami elő van írva, miért nem állt rendelkezésre ezúttal sem a törvényjavaslat. Miért is fordulhatott elő az, hogy egyes elemzések, megfogalmazások szerint még a jogállamiság alapeszméivel is szemben állva, 15 másik törvénnyel együtt többek között a büdzsé módosításáról lesz szó, amikor a költségvetés végrehajtásáról beszélünk?
Aztán van egy nagyon fontos kérdés, tisztelt képviselőtársaim, mégpedig a helyi önkormányzatok ügye. A helyi önkormányzatok kérdésére már többen is kitértek itt képviselőtársaim közül, és azt gondolom, abban egyetérthetünk a parlamenti patkó mindkét oldalán, hogy ez elég neuralgikus pont. Legalábbis azzá alakult az elmúlt egy-másfél évben és az elmúlt néhány hónapban, tisztelt képviselőtársaim, amikor önkormányzatok - függetlenül vezetőik párthovatartozásától, pártállásától - egyöntetűen kifejezték aggodalmukat, és egyöntetűen jelentették ki, hogy meglehetősen nehéz gazdasági helyzetbe hozza őket az a csomag, illetve az az intézkedéssorozat, amely a jelenlegi kormány nevéhez fűződik. Ráadásul, tisztelt képviselőtársaim, az anyagban szerepel, hogy a helyi önkormányzatoknak majdnem fele támogatást kap a központi költségvetésből annak érdekében, hogy a forráshiányt, illetve a működési hiányt pótolják. Ennek ellenére azonban - és erre is kitér az anyag - nem áll rendelkezésre egy vagyontár vagy valamifajta kimutatás arról, hogy a helyi önkormányzatok forrásszabályozása miként is fest valójában.
Aztán a hibalistán találhatunk egy elég érdekes megállapítást, amely szerint az Állami Számvevőszék felrója azt is, hogy a Miniszterelnöki Hivatal közbeszerzési és gazdasági igazgatóságának a számlarendje egy olyan jogszabályon alapul, amelyik hatályát vesztette. Nos, kérdezem én mély tisztelettel, miért nem került rendezésre vajon ez a helyzet. (Göndör István: Négy évetek volt nektek is rá!)
Aztán többeknek szemet szúrt az a módszer, amelyet a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumban vezettek be a minisztérium tisztségviselői. Az Állami Számvevőszék elnöke a költségvetési bizottság ülésén is említette, hogy több minisztériumnál is előfordult, de kifejezetten a GYISM-nél, hogy egy közhasznú társaság, mégpedig a Sportfólió Kht., bár a tavalyi év végén majdnem 9 milliárd forintot tartott a bankszámláján, ebből több mint 4 milliárd forintot átutalt a Bozsik-program működtetésére, holott az eredeti irányelvek, illetve az eredeti elképzelések szerint a Bozsik-program ennyi pénzt körülbelül három év alatt tud felhasználni. Miért van vajon szükség erre a gyakorlatra? Vajon megszűnik-e ez a gyakorlat a GYISM-ben?
Egyébként, átérezve ennek a helyzetnek a súlyosságát, az elmúlt héten az ifjúsági és sportbizottság úgy döntött, hogy létrehoz egy eseti albizottságot vagy eseti vizsgálóbizottságot, amelyben arra keressük majd a választ, azt próbáljuk feltárni, hogy ezek a gazdálkodási problémák - például az, amit az előbb említettem - mennyire jellemzik valóban emblematikusan a sporttárca működését, és mennyire várhatjuk azt, mennyire lehet reális valójában az a várakozásunk, hogy ez a fajta gazdálkodás a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumban megszűnik.
(20.00)
Nos, tisztelt képviselőtársaim, csak szemezgettem azok közül a megállapítások közül, amelyek az Állami Számvevőszék jelentésében megtalálhatók. Ezek után azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, abban is egyetérthetünk, hogy önök a legkevésbé sem lehetnek büszkék erre az előterjesztésre.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)
