FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A Széchenyi-tervről röviden: az a helyzet, az statisztikai adat, hogy az 1 forint állami támogatás 4-5 forint magántőkét mozgósított. Ez volt a lényege annak, hogy a belső tartalékot hogyan lehet inspiratív módon, a külső gazdaság romló tendenciáját ellensúlyozva, mégis segítségül hívni, hogy a sokak által emlegetett GDP ne romoljon drámaian.
(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Nézzük meg, hogy mi a nagyon nagy különbség a Széchenyi-terv logikája és az önök által említett egy összegű bérkifizetés logikája között! Az, hogy a Széchenyi-tervnél mindenki kiszámolhatja, hogy az a 30-40-50 százalékos, úgynevezett vissza nem térítendő állami hitel igazából négy-öt-hat év alatt teljes egészében vissza fog kerülni az állami költségvetésbe, és utána még megsokszorozódik. Miért? Azért, mert aki a Széchenyi-tervre pályázott, arra vállalkozott, hogy valami többet, valami jobb terméket fog előállítani, valami nagyobb bevétele lesz, és legtöbben még munkahelyteremtő támogatásra is pályáztak, mert még munkahelyeket is teremtettek. Mi ennek az egésznek a következménye? Hogy annak a vállalkozónak, aki a Széchenyi-tervre pályázott és nyertes lett, többletet kellett előállítania, és többletkiadásai lettek az állami költségvetés felé. Tessenek kiszámolni: a tb-terhekkel, a nyereségadóval, az áfával és minden egyébbel a vállalkozások gyakorlatilag öt év alatt visszafizetik a Széchenyi-terv egy összegű, úgynevezett vissza nem térítendő hitelét, tehát ezt úgy is fordíthatnám, hogy ötéves kamatmentes hitelt kapnak.
Ezzel szemben az önök elképzelése, amikor egy összegű bérkifizetést tettek, örök időkre leterhelte a magyar állami költségvetést, ennek lett a következménye ez a zsákutca, amelyből most önök az adózók pénzének az elvételével akarnak majd kievickélni - nehéz küzdelem lesz!
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Közbeszólás ugyanonnan: Így van!)
