LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Nem szoktam ilyen késő éjszakai órán kétpercesekbe kapaszkodni, de úgy gondolom, hogy a lelkiismeret nem hagy békén. Hogy jó vagy rossz a lelkiismeretünk, az egy nagy kérdés. Egy biztos, senkinek nem lehet nyugodt a lelkiismerete ebben az országban, akár ebben a Házban sem. Miért mondom ezt?
Gidai Erzsébet képviselő asszonynak volt egy nagyon érdekes fölvetése, amely számadatokat más megközelítésben, más elemzésben majdnem hasonlóan olvashattam. Arról van szó, hogy ha a nyugdíjak összegét, reálértékét 1990-ben 100-nak veszem, akkor ez '98-99-ben, ha jól emlékszem, 78 körül van, 77-78, most pedig elért 82 egységre. Ő elmondta azt is, hogy a számítások szerint körülbelül hány milliárd kellene ahhoz, hogy újra 1990-es szintet érjen el a nyugdíjak reálértékének az összege. Tulajdonképpen ez bennem úgy tisztult le már korábban is, hogy a gazdasági életben a rendszerváltás első nagy szakasza akkor zárul, ha meghaladjuk az 1990-es reálértéket. S tulajdonképpen emiatt senkinek nem lehet jó vagy nyugodt a lelkiismerete sem itt a Házban, sem a falakon kívül.
Köszönöm szépen.
