KÉKKŐI ZOLTÁN
KÉKKŐI ZOLTÁN
KÉKKŐI ZOLTÁN (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat a hatályos szabályozás néhány kisebb, jellemzően pontosító, kiegészítő jellegű, a jogalkalmazást, a végrehajtást segítő, az ellenőrizhetőség feltételeit javító módosítását javasolja. A törvényjavaslattal egyetértve szeretnék a 44. és a 45. §-hoz kiegészítő észrevételt tenni.
A 44. §-hoz elég sok észrevétel volt a mai nap folyamán, de úgy érzem, hogy egy más megközelítésben érdemes ezzel a problémával foglalkozni. Ez a rész a mezőgazdasági termékek előállításához - külterületi szántó, kert, gyümölcsös, gyep, halastó és erdő művelési ágban - a mezőgazdasági felhasználó részére hektáronként, a szarvasmarha-tenyésztéshez, a tehén éves átlaglétszámra vetítve, a gázolaj jövedéki adójából 49 forint 20 fillér visszatérítését szabályozza. Ismertetném, hogy milyen formában. Az alábbiak szerint: a szántó művelési ágban 90 liter/hektár/év, a kert, gyümölcsös, szőlő művelési ágban 200 liter/hektár/év, a gyep művelési ágban 12 liter/hektár/év, a halastó esetében 55 liter/hektár/év, az erdőfelújításhoz 90 liter/hektár/év, a szarvasmarha-ágazatban pedig 85 liter/darab/év.
A törvény továbbá úgy rendelkezik, hogy a kormány felhatalmazást kap, hogy rendeletben határozza meg a visszatérítés feltételeit és szabályait. Az 1998-as évre ezt a 216/1997-es kormányrendelet szabályozza. Az előző évektől eltérően idén az illetékes vámhivatalhoz kell az erre a célra rendszeresített nyomtatványon bevallást tenni, az előző években - ezt már hallottuk - az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalhoz kellett. A visszaigénylés jelenleg az előző évinek csak 15-20 százaléka. Mint tudjuk, a szántóterület majdnem száz százalékban hasznosítva van. Felvetődik a kérdés, hogy most, amikor a mezőgazdaságban minden pénzre szükség van, miért nem igénylik vissza a törvényben biztosított gázolaj-felhasználás után járó jövedéki adót.
Ha csak a szántót nézzük, a megművelt, betakarított terület egy hektárjára a törvény által biztosított 90 liter/hektár mennyiséggel, az idei évben ez 44 forint 30 fillér, ha így számoljuk, ez 3987 forint. A földeket megművelik, ezt igazolja a túltermelés is. Nem érthető, hogy miért ilyen alacsony a visszaigénylés. A kormányrendelet még a szántó esetében - csak ezt hozom fel példának - külön kitér különböző munkafázisokra is - így: talaj-előkészítés, vetés, ültetés, növényápolás, betakarítás -, és ezekre különböző mennyiségeket határoz meg. A kormányrendelet bérmunka esetén előírja, hogy a számlán elkülönítetten szerepeljen a tényleges üzemanyag-felhasználás. Ez mérhetetlen. Ha valaki utánagondol, ez érthetetlen is, mivel a gázolaj utáni jövedékiadó-visszatérítés mennyisége korlátozott - az előbb ezért ismertettem a törvényt és a kormányrendeletben elhangzottakat. Úgy gondolom, a törvénynek nem az a célja, hogy minél kevesebben igényeljék vissza.
Ma már választ kaptunk arra, hogy év végén valóban meg fog történni a visszaigénylés. De úgy érzem, a kormányrendeletnek - amikor részletezte a visszaigénylés feltételeit és mennyiségét - az volt a célja, hogy ne csak év végén igényeljék vissza, hanem év közben is. Tehát itt valami ellentmondás van.
A 45. §-hoz szeretnék még hozzászólni, amely a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvénnyel foglalkozik. Itt az alábbi észrevételt szeretném tenni. A mezőgazdasági őstermelők, különösen a bortermelők részéről gyakori kérdésként merül fel a fogyasztási adó alanyiságának problémája. A fogyasztási adóról és a fogyasztási árkiegészítésről szóló törvény értelmében az egyéni vállalkozónak nem minősülő természetes személy, amennyiben értékesítését rendszeresen vagy üzletszerűen végzi - én itt a "vagy" helyett az "és"-t javasolnám -, az adó alanyává válik.
(21.40)
Az adót a saját előállítású termék esetén a termelő köteles megfizetni. Ez a kérdés a különböző álláspontok ismeretében is megválaszolatlan marad, mivel az üzletszerűség definícióját a törvény nem tartalmazza. A gondot számunkra az okozza, hogy a jelenlegi álláspont szerint az üzletszerűség úgy határozható meg, hogy az feltételez egy bizonyos mértékű nyereségre irányultságot. E meghatározásból azonban nem állapítható meg az, hogy alanya-e a fogyasztási adónak az az őstermelő, aki veszteségesen és csak egy alkalommal értékesít évente, mivel a rendszeresség ténye fel sem merülhet, és az üzletszerűség ilyen jellegű megfogalmazásából az üzletszerűségre sem következtethetünk.
Célszerűnek tartanánk azt, ha az adott jogszabály pontosan meghatározná, hogy mi tekinthető annak alkalmazása során üzletszerűségnek, mivel ennek hiányában a jogalkalmazás során ellentétes jogalkalmazási gyakorlat is kialakulhat.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
