IVANICS ISTVÁN
IVANICS ISTVÁN
IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Megpróbálom nagyon röviden, mert az igazsághoz tartozik, hogy tv-időben is elindult ennek az általános vitája a korábbi gyakorlatnak megfelelően; mindig szét volt bontva, hogy a vezérszónoklatok egy része be tudott menni a délelőtti vitába, a többi része pedig később. Az elmúlt ciklusban többször is előfordult, hogy éjfél után is még nagyon fontos törvényeket tárgyaltunk. Ezt szerettem volna még kiegészítésként hozzátenni az előttem szólókhoz.
Talán egy általános megközelítésből vizsgálnám ezt a jövedéki adótörvényt, hiszen nem véletlen, hogy ez ilyen nehezen alakult ki, és ennyi méricskéléssel, ennyi oda-visszaigazítással jönnek ki ezek a számok a jövedéki adó mértékére vonatkozóan, hiszen ezek mindenhol olyan területet érintenek, ahol nagyon érzékeny az adómorál. Egy gyakorlati példával szeretném megvilágítani, hogy az adóelkerülés, illetve az adómorál hogyan néz ki. Akkor, amikor a kilencvenes évek elején viszonylag rendezetté vált a pálinkafőzők üzemeltetése, tehát hivatalosan engedélyt adtak ki, és egy legális mederbe sikerült, viszonylag kis adómérték mellett terelni a pálinkabérfőzést, akkor Kecskemét környékén egy kulturált iparág jött létre, és nagyon sok kistermelő tudott ezzel élni, el tudták vinni a hullott gyümölcsöt, és kezdett kialakulni, ami talán a harmincas években volt Magyarországon, hogy számos olyan kis magánszeszfőzde tudott működni, amely kielégítette az igényeket.
Annyira érzékeny ez a kérdés, hogy egy egész kis adótartalom-növekedéssel már kezd a kereslet megcsappanni. Jelen pillanatban az az igazság, hogy ha valakinek van például néhány mázsa sárgabarack vagy egyéb olyan gyümölcse, amiből jó gyümölcspálinkát szeretne főzetni, akkor ezt elviszi a szeszfőzdébe, és mint bérfőzetőnek ki kell fizetnie ennek az adótartalmát. Ha ez az adótartalom már olyan magas, hogy nem éri meg neki, a kereskedelemben kapható termékekhez mérve nincs meg az a reális haszna azzal a sok munkával, amivel ez a kisipari szeszfőzés jár, akkor ez elhal. És ma azt a jelenséget tapasztalom Kecskemét környékén, hogy sorra bezárnak ezek a kis szeszfőzdék. Igazából nem tudnak rentábilisan működni, pontosan a kereslet, illetve a beszállított cefre mennyiségének a drasztikus csökkenése révén, mivel ez után nem éri meg kifizetni ezt a jövedéki terhet.
(21.20)
Ennek a másik vetülete - hogy ha még így volna is, azt mondaná, hogy akkor a kereskedelemben veszem meg - az, amiről talán Font Sándor képviselőtársam is szólt, hogy elkezdődik a zugpálinkafőzés. Mert, ha már olyan magasra megy ez a mérték - átlépve a feketegazdaság területére -, hogy teljesen kikerülöm az adózást és ezeket a terheket, akkor a kockázat megéri a pálinkafőző számára, mert annyira komoly jövedelemre tehet szert egy eltitkolt szeszfőzéssel. Mutatja ez, hogy végeredményben a többi terméknél, és nagyban is mutatkozik ez. Tehát az, hogy Magyarországon a nagy italgyártók áttértek a hidegeljárásra, gyakorlatilag megpecsételte a ténylegesen lepárlással foglalkozó szeszfőzdék sorsát is, mert ott olyan lehetőségek mutatkoznak hasonló adóelkerülési tevékenységre, amelyet véleményem szerint még a jelenlegi törvény sem tud hatékonyan követni, mérni és ténylegesen, termelésarányosan megadóztatni. Ehhez valószínűleg az kellene - mint Nyugat-Európában a legtöbb ilyen gyártóműben -, hogy a jövedéki ellenőrzés folyamatos legyen, tehát állandó figyelemmel kíséréssel történjen.
Ezt elöljáróban szerettem volna elmondani, hogy erre mindig vigyázni kell, hogy nézni kell a tényleges gazdaságot. Tehát ezt Budapesten méricskélve és megközelítve, hogy most 11 százalékos inflációra számítunk, és akkor ezt a tételt is 11 százalékkal emelem, nem biztos, hogy így következik be. Én most is aggódom azért, azon indok alapján, hogy a tömény szeszek, tehát a pálinkák jövedéki terhe a szeszfokhoz képest arányosan alacsonyabb, mint a boré és a söré, és ezért meg kell emelni, ezt nemcsak erről az oldalról kell megvizsgálni, hanem a tényleges helyzetet is föl kellene mérni. Ennyit elöljáróban magának a jövedéki kérdésnek a megközelítéséről.
Tehát '98. január 1-jétől működik ez az új alapokra helyezett jövedékiadó-szabályozás, és az eddigi kedvező tapasztalatok alapján az általános indoklás úgy fogalmaz, hogy csak pontosító, kiegészítő szabályozást, valorizálást teljesít a jelenlegi módosítás. Erről a valorizálásról kívánok néhány gondolatot elmondani, amelyet mindenkinek megfontolásra ajánlok.
Vannak kisebb módosítások, amelyek mindenképpen a pontosítás érdekében hatnak. A "megbízható adós" kategória kereskedelmi adóraktárakra való kiterjesztése és különböző fogalommeghatározások beemelése jelzik, hogy az alaptörvény folyamatos bővítése és kiterjesztése jelen pillanatban is működik, folyamatban van. Még egyszer szeretném fölhívni a figyelmet arra a veszélyre, hogy ha egy ilyen jellegű törvényt, ami nagyon érzékeny egyensúlyokat tart kézben, nagyon terjengőssé teszünk, túl sok fogalommeghatározást viszünk bele, nagy terjedelmű lesz a törvény, akkor az elvárható jogkövető magatartás is veszélybe kerül. Ezt talán szintén figyelembe kell venni.
Én jó megoldásnak tartom azt, hogy a jövedéki biztosítékból lehet fedezi a zárjegyhiány miatti fizetési kötelezettséget. Ez egy célszerű módosítás, és remélem, a hatékonyság növeléséhez hozzá fog járulni.
Nagyon célszerűnek találom a törvényjavaslatban azokat a kiegészítéseket, amelyek a kiszerelési tételeket a valós élethez igazítják. Azt hiszem, ez már nagyon aktuális volt, hogy az alkoholnál, a tömény alkoholoknál, oldószereknél ezeket a kiszerelési tételeket reálisan az élethez igazították.
Összességében úgy gondolom, az általános vitában elhangzottak alapján is, amit a többi képviselőtársam is elmondott, hogy nagyon sok megszívlelendő javaslat hangzott el, de a törvénymódosítás iránya, tartalma mindenképpen megfelel az általános vita követelményeinek. Remélem, a kormányzat mérlegelni fogja az itt elhangzott javaslatokat, és egy olyan törvényt tudunk majd a parlamentben elfogadni, amely ténylegesen javítani fogja a jövedéki gazdálkodás színvonalát.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
