TARDOS MÁRTON
TARDOS MÁRTON
TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Úgy érzem, hogy itt a süketek és némák párbeszéde folyik. Van egy olyan politikai mondás, hogy "szóma, ha mondom, segít a gondon, egy-két köbcenti helyrebiccenti", és azok, akik úgy ítélik meg, hogy a tanárok, tanítók, pedagógusok jövedelme akkor is nőni fog, ha erre a pénzügyi fedezet nem adott, csak beszélni kell róla, és akkor ez hatni fog a választókra, azok ezt a régi és igen rosszindulatú mondást akarják értelmezni és felhasználni.
Egyértelmű dolog, hogy a központi költségvetésben több pénz van a tanárok fizetésére, az önkormányzatok költségvetésében pedig kevesebb. Ugyanakkor a kormányzat egy jelentős béremelésről beszél, amelynek a forrásai így nem adottak; a forrásai csak akkor adottak, ha végrehajtanának valamit, amit ugyancsak tagad a központi költségvetés, hogy racionalizálni kell az iskolaszervezetet és ebből kell megkeresni a tanárok növekvő bérét.
Ehhez még egy dolgot szeretnék hozzátenni. Igaz az, hogy a tanárok helyzete igazságtalan a magyar társadalomban, igazságtalan volt már a kádári korszakban is. A kádári korszak egyik legnagyobb bűne, hogy az üzemi, gazdasági életben foglalkoztatottak jövedelme jobban emelkedett, mint például a tanároké. A tanárokra nagy szüksége van a társadalomnak. Ezt a bűnt az elmúlt recesszió idejében, amikor megszorításokat kellett végrehajtani, a kormányzatok nem pótolták, sőt, valószínűleg jobban romlott a tanárok jövedelem-színvonala, mint az átlagos munkás bérszínvonala. Most, hogy növekedni kezdtünk, ezt némileg javítani lehet, ez azonban nem jelenti azt, hogy forrásátcsoportosítás nélkül (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) olyan mértékű emelést lehetne végrehajtani, amiről a kormány, Pokorni miniszter úr is beszélt, úgyhogy ez nevetséges és szégyenletes. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
