FARKAS IMRE
FARKAS IMRE
FARKAS IMRE, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság általában nem szokott előadót állítani a részletes vitához. Most sem tartottuk - MSZP-s és SZDSZ-es képviselők - azt szükségesnek, hogy egy-egy indítvánnyal kapcsolatban valamiféle hangulati jelentést tegyünk, hogy melyik a jó javaslat, melyik nem. Azért tartottuk szükségesnek a bizottsági álláspont kifejtését, hogy egyfajta betekintést nyújtsunk, milyen természetű vita folyt a költségvetéshez benyújtott módosító javaslatokról.
Kiderült, hogy azok az észrevételek, amelyeket mi elmondásra érdemesnek tartottunk, kisebbségi álláspontok voltak, de úgy érzem, hogy ezek markánsan fogalmazódtak meg. Ezért is volt nagyon érdekes számomra most a többségi álláspont ismertetése, amelyik - hangsúlyozni szeretném - ilyen módon meg sem fogalmazódott természetesen a gazdasági bizottságban, az csak egyfajta hangulat érzékeltetése vagy egy-egy módosító indítvány kiragadása, ami itt előttem elhangzott.
Három-négy kérdésben szeretném összefoglalni, amiért igazán szerettük volna a plenáris ülést tájékoztatni a bizottsági vitáról.
Az első kérdéskörben arra szeretnék kitérni, hogy nyilvánvalóan ebben a költségvetésben is voltak új elemek; olyan új elemek, amelyek különösen az érintettek számára rendkívül fontosak lehetnek.
(12.20)
Úgy gondoljuk, nagyon fontos, hogy a képviselők a bizottságban sokat foglalkozzanak ezekkel a kérdésekkel, hiszen egy új elemnél tisztázandó annak teljes tartalma. Sajnos, ezt az értékelést megnehezítette, hogy ezekhez az új elemekhez általában semmiféle hatásvizsgálat nem társult. (Folyamatos zaj.) Ez különösen érzékelhető volt az alábbi esetben:
Az önkormányzatok közötti esélyegyenlőség javítását, illetve az indokolatlan területi különbségek mérséklését célozta a személyi jövedelemadó-kiegészítés felosztására vonatkozó javaslat. Szeretném elmondani, hogy a bizottságban ennek a célnak a helyességét senki nem vonta kétségbe. Az azonban már megfogalmazódott, hogy ez a módszer, amit ennek a célnak a teljesítése érdekében a kormányzat választott, nem fogadható el. Azért nem, mert az iparűzési adóerő-képesség alapján ugyanis nemcsak a személyi jövedelemadó kiegészítését vonják el egyes önkormányzatoktól, hanem azon túlmenően állami hozzájárulásokat is elvonnának. Ezt a módszert a kisebbségi álláspont képviselői részben kiforratlannak, feltételezésekből kiindulónak, részben alkotmányellenesnek is tartották.
Ezzel kapcsolatos, hogy több módosító javaslat is benyújtásra került, konkrétan négy módosító javaslatról volt szó. A bizottságban megkérdeztük, hogy mi ezeknek a módosító javaslatoknak a hatása, hiszen a kormány képviselője egyértelműen elmondta, hogy ezek a javaslatok nem támogathatók. További kérdéseinkre azonban már semmiféle magyarázatot nem tudott adni. Nem tudta megadni a kormány képviselője, hogy egyáltalán ez az intézmény milyen hatást ér el egy-egy önkormányzatnál, kiket érint, konkrétan kiket érint pozitívan, és kiket negatívan. Teljesen természetes, hogy a módosító indítványokkal kapcsolatban sem tudtak semmi konkrét álláspontot kifejteni.
Én úgy gondolom, hogy ez nem is csoda, hiszen az Állami Számvevőszék anyagában, amit az önkormányzatokról szólva viszonylag későn kaptunk meg, még az szerepel, hogy a vizsgálat időpontjában a modellszámítások nem fejeződtek be, így az állami számvevőszéki vélemény csak a kialakított elvekre alapozódik. Úgy látszik, hogy ezek a számítások még sokkal később sem fejeződtek be, viszont nekünk a bizottságban ebben a kérdésben már állást kellett foglalni.
Kiderült, hogy a kormánypárti képviselőket a kormányhoz való lojalitásuk átsegítette ezen a problémán, hiszen ők nem feszegették ennek a problémának a tartalmát, ők úgy érezték, hogy ez helyes. De szeretném hangsúlyozni, hogy ez az álláspont, amit végül a bizottságban e kérdésben sikerült kialakítani, nem konkrét értékelésen, számításon, hanem egyfajta feltételezésen és lojalitáson alapult.
A következő kérdésben szeretnénk hangsúlyozni, hogy fontos kérdésekben nem kaptunk világos válaszokat a költségvetés egyes tételeinél. Egy konkrét példát szeretnék kiemelni; például az árvízveszély egyik nehéz pillanatában a miniszterelnök kijelentette: jelentős összegeket fordítanak majd az árvízvédelemre. Sajnos, ez a szándék a költségvetésben nem tükröződik vissza. Amikor ezt firtattuk, a kormány képviselője elmondta, benne van ez a tétel is, de később kiderült, hogy konkrétan ő sem tudja, vagy nem akarta megmondani, hogy milyen tételekben található meg ez a tétel egyáltalán.
Ezek után felmerül a kérdés: nem tudjuk, mi az igazság; vagy van-e ilyen tétel a költségvetésben, és ha van, akkor az hol van eldugva, és tartozik-e ez egyáltalán az ellenzéki vagy kormánypárti képviselőkre? Vagy pedig az ígéret ellenére nincs is ilyen tétel a költségvetésben, és nem kell mondanom, hogy természetesen ez lenne a nagyobb baj, ha ez így lenne.
Az ilyen jellegű példák folytathatók, ilyenre tipikusan sok példa akadt a közlekedési tárca szinte valamennyi előirányzatánál. De hangsúlyozni szeretném, hogy idetartozik az a problémakör is, amit Ivanics képviselőtársam felvázolt, mert a mezőőri szolgálat esetében sem derült ki, hogy egyáltalán van-e ilyen tétel a költségvetésben, vagy nincs, illetve nem tudták megmutatni a kormányzat előterjesztői, hogy hol van ez a tétel, mert egyébként azt mondták, hogy van.
Harmadik elemként szeretném hangsúlyozni, hogy bebizonyosodott, hogy a kormány szigorúan védi a központi költségvetési szervek előirányzatait. Elveti azokat az indítványokat, amelyek részben ezekből építkeznek, és legalább az inflációhoz igazodó igényeket igyekeznek kielégíteni. Tipikusan ilyennek tekinthetők az önkormányzatok igényei, pedig a költségvetésben a kormány bőséggel mért a központi költségvetési szervek előirányzatát illetően. Ezek az előirányzatok ugyanis - akár a bázishoz, akár más értékekhez képest - hol 30 százalékkal nőttek, de arra is van példa, hogy 300 százalékkal növekedett adott tételnek a mértéke.
Úgy érezzük, hogy ezekben az esetekben, ahol legalább az inflációs hatásokat kellene korrigálni, hozzá lehetne nyúlni a központi költségvetési szervek előirányzataihoz.
Végül a hangulat érzékeltetéseként egy utolsó elemet vetnék fel. Nyilván minden korábbi törvénytervezetben előfordult, hogy számszaki és betűelírások vannak a tervezetben, pontatlan megfogalmazások is szerepelnek benne. Nyilvánvalóan a költségvetésben is voltak ilyen hibák, illetve pontatlan megfogalmazások. Több ellenzéki képviselő ennek a helyretételére megfogalmazott módosító javaslatot, ezek valóban egy-egy betűnek, ragnak, szótagnak a megváltoztatására irányulnak.
Azt szeretném elmondani, hogy természetesen a kormányzat még ezeket az indítványokat sem támogatta. A bizottságban az az érzés alakult ki bennünk, hogy a kormányzat sokkal hamarabb módosítaná az értelmező szótárt vagy a magyar helyesírás szabályait, mint hogy támogatna egy-egy ellenzéki indítványt, amelyik ilyen természetű volt. Hangsúlyozni szeretném: korábban erre aligha volt példa. Hogy ez a helyzet mégsem vált teljesen komikussá, azt úgy sikerült megoldani, hogy a kormánypárti képviselők belátták ennek az álláspontnak a fonákságát, és több esetben támogatták az ilyen természetű indítványokat.
Mindezekből következően én arra szeretném kérni a kormányzatot, illetve a kormánypárti képviselőket, hogy a költségvetés vitájának folytatásánál a következő időszakban egy szakszerűbb, világosan megfogalmazott, az elveket hangsúlyozó és kompromisszumkészségről tanúskodó magatartást legyenek szívesek tanúsítani.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
