DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az 1996. évi LIX. törvényben megnőtt - heves vitákat kiváltva - a nyugdíjkorhatár, és változott a nyugdíjbavonulás néhány szabálya.
Az érvek és ellenérvek akkoriban elsősorban a korhatárral kapcsolatban csaptak össze. Az említett törvény azt írta elő, hogy a közalkalmazott akkor menthető fel, ha a felmentés közlésének, illetőleg a felmentési idő kezdetének napján már öregségi nyugdíjra jogosult. Vagyis a hatályos szöveg szerint a felmondási idő a nyugdíjkorhatár elérésének napjával kezdődik, míg a korábbi gyakorlat szerint ugyanezen a napon a felmentési idő letöltése után már a nyugdíjas időszak következett.
Ez a rendelkezés felkészületlenül érte az állampolgárokat, hiszen sokéves gyakorlat hirtelen megváltoztatásáról van szó. Azoknak például, akik ez évben szerezték meg a nyugdíjjogosultságukat, a következő lehetőségek adódtak: vagy kitöltik a felmondási idejüket, vagyis tovább dolgoznak, ezáltal hozzájutnak még egy ideig a nyugdíjnál nagyobb összegű fizetésükhöz; vagy egyoldalúan felmondanak a nyugdíjjogosultság elérésének napján, és lemondanak a felmentési időre járó fizetésükről. Nyilván családi körülményeiktől függ, hogy megengedhetik-e ezt maguknak.
Ez az, amiért szót emelünk. Úgy látjuk, sérelem éri az állampolgárok közti jogegyenlőség elvét. A helyzet alkotmányosan aggályos, különbséget tesz az állampolgárok között ledolgozott éveik száma és vagyoni helyzetük alapján. Elvben nem érheti vagyoni hátrány azt, aki élni akar egy törvényben adott jogával. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a kisebb jövedelemmel rendelkezők számára a felmondási idővel az anyagi kényszer miatt a nyugdíjkorhatár meghosszabbodott.
A törvény indoklásában nem található elégséges magyarázat arra, hogy mi volt a jogalkotói szándék. Ezért ennek taglalására nem vállalkozom, inkább konkrét kérdéseket teszek fel, avval a megjegyzéssel, hogy az elmondottak a köztisztviselőkre is vonatkoznak: lát-e lehetőséget a kormány arra, hogy az állampolgárok anyagi helyzetüktől függetlenül dönthessenek a nyugdíjba vonulás napjáról? Ha igen, beterjeszt-e a kormány a közeljövőben e kérdés rendezésére alkalmas javaslatot, avagy tudna-e támogatni a fentiekre vonatkozó önálló képviselői indítványt? Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
