DR. HASZNOS MIKLÓS
DR. HASZNOS MIKLÓS
DR. HASZNOS MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a reklámtörvény vitáját a reklám fogalmának egy igen frappáns definíciójával kezdjem - és ez az Akadémiai Kislexikonban olvasható: "Reklám: a fogyasztókat befolyásolni szándékozó, áruvásárlásra, illetve szolgáltatások igénybevételére ösztönző információszolgáltató tevékenység. Fő csatornái a tömegkommunikációs eszközök." Ez, úgy érzem, hogy kellő módon és hűen kifejezi a reklám valós tartalmát ma, egy fogyasztói piacgazdaságra épülő társadalomban.
Érdemes azonban elgondolkozni azon, hogy a reklám tulajdonképpen az árutermelő társadalom fejlődésének egy sokkal korábbi szakaszában is megjelent már, és mégis a magyar jogtörténetben ez az első eset, hogy a reklámot önállóan, önálló törvény formájában igyekeznek szabályozni. Hisz korábban a XX. század első felében a reklám védelmét és korlátait a tisztességtelen versenyről szóló, 1923. évi V. törvény, valamint az azt módosító, 1993. évi XVII. törvény szabályozta. Hadd idézzek ebből egy nagyon érdekes tényállást, ami úgy szólt, hogy reklámszédelgés. "Reklámszédelgés az, amikor valaki áruja kelendőségének fokozására olyan ténybeli adatot vagy kifejezést használ, mely az árura, a vállalatra vagy bármi más tényre vonatkozóan a fogyasztóközönséget megtéveszti." Reklámszédelgés egy más, már közismert áruhoz hasonló név vagy csomagolás használata is. Úgy hiszem, ma azt a kort éljük, amikor már nemcsak a reklám, hanem más területen is elég sok a szédelgés; ez csak mint jogi érdekesség és kuriózum: akkor nevén merték nevezni a dolgokat és aki szédelgett, azt szédelgőnek hívták.
A XX. század végére a reklám egy nagyhatalommá, egy nagy hatalmú iparággá nőtte ki magát, milliós bevételekkel, amelyeket végső soron - természetesen mint a termék önköltsége - a fogyasztók fizetnek meg. Az árubőség és az új termékek megjelenése miatt azonban szükség is van a reklámra. Nem tagadjuk, nem mondjuk azt, hogy a reklám egy teljesen felesleges valami, mert kell az, hogy a fogyasztó információhoz jusson, és legyen igazi választási lehetősége.
A reklámnak azonban ez az általunk is elismert pozitív funkciója nem eredményezheti azt, hogy lényegében maga alá gyűri azokat a területeket, ahol és amiben megjelenik. Ezért szükség van a reklám ésszerű keretek közé szorítására és a tevékenységnek a jogi szabályozására. Ma Magyarországon a reklámjoggal eddig a belkereskedelemről szóló törvény, annak a végrehajtási rendelete, a médiatörvény és bizonyos vonatkozásokban az úttörvény rendelkezései foglalkoztak, vagyis nem létezett olyan világos eligazítást adó, egységes jogszabály, amely a reklám területét a teljesség igényével szabályozni tudta volna.
Ennek a hiánynak kíván véget vetni ez a törvényjavaslat; valamint az előterjesztő az Európai Közösséghez való jogharmonizációt is megjelölte célul. Tehát ennek figyelembevételével, egy ilyen fontos jogszabály esetében én úgy érzem, jogalkotóként mi, az Országgyűlés, amikor az előterjesztést megkapjuk, akkor tulajdonképpen abból a szempontból kellene vizsgálnunk e törvényjavaslatot, hogy az hogyan felel meg a minőség követelményeinek - és itt nemcsak a reklám minőségére gondolok, hanem a jogszabály minőségére -, a jogminőség követelményeinek hogy felel meg; hogy felel meg az információ és az informatika követelményeinek; hogy felel meg a munka értékrendbe illesztésének, és hogy felel meg az optimalitásnak. Vagyis a minőség a reklámban is többször kritikus szerepű tényező; az informálásnak és az információáramlásnak nincs ilyen módja és területe, amelyre a reklám valamilyen vonatkozásban már rá ne tette volna a kezét - most mindegy, hogy ez helyes vagy helytelen - és a legtöbb reklám a munka által létrehozott javakat propagálja a fogyasztás oldaláról; a munkával szerzett jövedelmek elköltésére ösztönöz. És mivel a reklám a modern életnek szinte minden szereplőjét érinti, így rengeteg ellentétes erő erőterében fejti ki a hatását, és óriási a jogalkotó felelőssége, hogy a reklám ezt a rendkívül fontos eszközt a társadalom egésze számára optimálisan szabályozza.
Itt utalnék Takács Imre képviselőtársamnak az előbbi felszólalására: ő azt mondta, hogy a hatástanulmány szinte már meg is történt azzal, hogy összehívták a szakma legjobb képviselőit, és ők maguk között eldöntötték, hogy vajon milyen hatása lesz ennek a reklámnak őrájuk, vagyis a reklámozókra, a vállalatokra, és hogy liberális-e vagy szorító-e ez a reklám, kiterjesztőek vagy szűkítőek az értelmezések: elmondták ők, a szakma.
Énszerintem egy jogszabály jó hatástanulmányának az a követelménye, hogy a társadalomban vizsgáljuk, tehát nem csak egy szakmában, hiszen akkor felesleges egyáltalán törvényhozásról, jogalkotásról beszélnünk - össze kell hívni mindenütt az érintett szakmát, döntsék el maguk között, hogy nekik mi a jó, és akkor azt mondjuk, hogy ez a hatástanulmány. Például lehet, hogy ez történt az adótörvények vonatkozásában, hogy eldöntötte a szakma, az APEH és a költségvetés, hogy neki mi a jó. (Dr. Brúszel László közbeszól.) Csak kérdés, hogy erre a társadalom - itt mutatják az élő példák - hogy reagál.
(11.00)
Van egy régi mondás és bölcs közmondás: "Ó desint vires tamen laudanda est voluntas"; mi most ebben a cipőben járunk, hogy "Bár hiányoznak az erők, de dicsérendő az akarat." Ugyanis ennél a jogszabálynál én legfeljebb csak az akaratot tudom dicsérni, az eredmény azonban meg sem közelíti azt a célt, amit maga a jogszabály előterjesztője határozott meg.
Már a törvényjavaslat címe is megtévesztő, mert nem a gazdasági reklámtevékenység egészével foglalkozik, abból kirekeszti a szabadtéri reklámot, valamint érintetlenül hagyja a rádió és televízió mint műsorszóró által végzett reklámtevékenységet. Mivel a médiatörvény rendelkezései is hatályban maradtak, ez azt eredményezte, hogy a reklám alapfogalma most már ugyan egységes, de a fogalom nem teljes, és a jogszabály sem teljes körű, pedig a gyakorlat éppen azt igényelné, hogy minden reklámot egységes szemlélettel, egy törvényben kellene szabályozni. Ekkor lenne optimális a szabályozás, de hát ehhez kellenének azok a gondos hatástanulmányok.
A korábbi szabályozásnak volt egy nagyon lényeges eleme, hogy szétválasztotta a reklám és a hirdetés fogalmát. Ezt a médiatörvény ugyan megszüntette, de létrehozott egy másik megosztást, a reklám és a támogatás fogalmának szétválasztásával. Mivel ez a fogalom ebben az előttünk lévő törvényjavaslatban nem is szerepel, a szponzoring az írott sajtó esetében például egyáltalában nincs szabályozva. Ha figyelembe vesszük azt, hogy készülőben van a szabadtéri reklámokról szóló törvény is, így a jogalkalmazóknak a jövőben is megosztott fogalmakkal kell majd dolgozni.
Vannak pontosan körülírt fogalmak a törvényben, például ilyen a fogyasztó: természetes jogi, ilyen személy, olyan személy, de aztán vannak olyanok, amiket nemes egyszerűséggel csak "aki" szóval definiálnak, például a reklámozó: "... a reklámozó, aki...".
A fiatalkorú meghatározásánál például egyszerűen fittyet hánynak a polgári jog általános szabályaira, mely szerint a 16. életévét betöltött fiatalkorút, ha érvényes házasságot köt, minden jogi vonatkozásban nagykorúnak kell tekinteni.
Egyáltalán mi szükség van arra, hogy egy törvény előkészítésekor a már szabályozott és jól működő kérdéseket fejvesztetten újraszabályozzuk? Bár dicsérendő az a tény, hogy probléma nélkül sikerült kimásolni a személyhez fűződő jogok felsorolását a polgári törvénykönyvből, csak erre itt semmi szükség, elég utalni rá.
Ezek után jogosan állapítom meg azt, hogy az előterjesztő figyelmét semmi nem kerülte el, csupán a lényeg. Ugyanis a kódexigényű-jogalkotás nem abban fejeződik ki, hogy a használt összes fogalmat újradefiniálom, hanem abban, hogy egy adott jogterület egészét általános igénnyel kívánjuk szabályozni. A reklámtevékenységnek a diribdarabban történő és időben elhúzott szabályozása még a tervezését is nehezíti a reklámtevékenységnek és a reklámmal foglalkozó cégeknek.
A reklám tipikusan egy olyan terület, ahol csak a terület teljes áttekintése ad alapot a jó törvényi szabályozás megalkotásában. Mivel ebből a javaslatból kimaradt a nem gazdasági reklámtevékenység, a politikai hirdetés, a szponzoring, a televíziós és rádiós reklám, a szabadtéri reklámozás, nem felel meg a saját maga által megfogalmazott céloknak sem.
Ma igen divatos hangsúlyozni az európai csatlakozás érdekében a jogharmonizációt. A kodifikátor csak akkor kerül igen nehéz helyzetbe, ha nincs mihez igazítani a magyar jogot, mert közösségi szinten egyszerűen hiányzik az egységes szabályozás. Hogy valamit mégis mondjon, hivatkozik az áruforgalom szabadságának alapelvére. Csak itt egy alapvető tévedés van: ez a kereskedelem szabadságát jelenti és nem a reklámozás mint tevékenység szabadságát.
A tilalmak között van egy nagyon érdekes tilalom: "Adómentesség, adóelőny, adókedvezmény igénybevételének ígéretét tartalmazó reklám közzététele tilos." Kérem, ha van egy másik jogszabály, amely alapján minden polgár jogosult bizonyos feltételek esetén az állam által nyújtott adókedvezmények igénybevételére, akkor miért kell ennek a lehetőségétől, a megismerés lehetőségétől a reklámtörvényben elzárni. Ez már diszkriminációs problémát is felvet, mert bizonyos bennfentes körök úgyis ismerik pontosan ezeket a lehetőségeket… az egyszerűbb ember, az állampolgár, a vidéki kisvállalkozó nem ismeri. Vagy adjon, vagy ne adjon az állam egyáltalában senkinek sem adókedvezményt, vagy tűrje el azok igénybevételét és ismertetését. Ezért ezt a reklámot nem tiltani, hanem megfelelő garanciák beépítésével szabályozni kellett volna.
Az összehasonlító reklámot nem tiltja a javaslat, de beépít egy olyan bonyolult és felesleges szabályozást, amely szerint az összehasonlító reklám nem eredményezheti a versenytárs vagy a más áru hátrányos megítélését. Kérem, aki összehasonlít valamit, akkor annak az összehasonlításnak az alapfeltétele, hogy nincs két egyforma termék, valamelyik valamilyen vonatkozásban rosszabb a másiknál, a másik pedig jobb. Ha egyszer ezt az egyik paragrafusban megengedjük, a másik paragrafusban azt mondjuk, hogy tilos az olyan összehasonlító reklám, amelyik kimutatná, hogy a másik jobb, akkor nincs összehasonlító reklám. Az összehasonlítás lényege éppen az, hogy melyik a jobb és melyik a nem.
Baj van a logika szabályaival máshol is. Ha egyszer a javaslat szerint a gyógyszert csak törzskönyvezés után lehet reklámozni, akkor miért kell néhány bekezdéssel később kimondani, hogy vizsgálati készítmények reklámozása tilos. Ha egyszer leírtuk, hogy csak törzskönyvezés után, akkor ez nem lehet a vizsgálati szakaszban.
Az eljárási szabályoknál az is érthetetlen, miért nem kezdeményezhet a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség a Versenytanácsnál eljárást, mikor legtöbbször ugyanazon tényállásból adódik: a fogyasztókat veszélyeztető reklám egyben tisztességtelen piaci magatartás is. Az egyik esetben igen - tisztességtelen piac esetében felléphet -, a reklám esetében nem.
Nagyon hiányoljuk bizonyos érdekvédelmi szervezetek, bizonyos társadalmi szervezetek ügyfélkénti elismerését; akiknek, mondjuk, jogos érdekeit sértheti a reklám - állatvédők, ilyenek, olyanok -, nem szerepelhetnek, és nem léphetnek fel.
Azt pedig szinte szégyenkezve mondom ki mint jogász, hogy milyen jogi dilettantizmus az, ha kimondja egy törvényjavaslat, hogy a bíróság határozat-megváltoztatási jogát külön kiemeli a törvény. Ha ez nincs benne a reklámtörvényben, a bíróságnak akkor is joga van a határozatot megváltoztatni, nem ebből származik a bíróság határozat-megváltoztatási joga.
(A jegyzői széket dr. Trombitás Zoltán foglalja el.)
Összefoglalva: Ez a javaslat koncepciótlan, szabados, jogelméleti, jogszerkesztési hiányosságai vannak, a kódexigényű-szabályozás elmaradása miatt ez a javaslat így, ebben a formában nem szolgálja a célját, ezért nemigen tudjuk támogatni. Az más kérdés, vajon méltó-e az egy szakértő kormányhoz, hogy a parlamentre bízza, hogy ötszáz módosító javaslattal javítsa fel ezt a törvényt olyanná, amilyennek lennie kellene. Ezért a Kereszténydemokrata Néppárt részéről ebben a formában támogatni nem tudjuk, majd meglátjuk, hogy lesz-e elég erkölcsi erő és idő ahhoz, hogy a rengeteg módosító javaslattal feljavítsuk. Köszönöm a türelmet. (Taps a jobb oldalon.)
