DR. FARKAS GABRIELLA
DR. FARKAS GABRIELLA
DR. FARKAS GABRIELLA (MDNP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Utolsónak rossz is, meg jó is felszólalni. Rossz azért, mert már mindenki elfáradt. Jó viszont azért, mert - követve az előttem felszólalók szavait - azokra egy keveset tudok reagálni is.
Azt hiszem, amikor erről a törvényről beszélünk, akkor a jogalkotás egyik legnehezebb feladatával állunk szemben. Azzal a nehéz feladattal, amelynél a jogalkotónak sok esetben összhangot kell teremtenie az ellenérdekeltségek között. Ebben a konkrét törvényjavaslatban a törvénynek meg kell teremtenie a lehető legjobb módon a reklámozó és a fogyasztó érdeke közötti összhangot, egyúttal pedig meg kell teremtenie egy nagyon jelentős, számokban is kifejezhetően jelentős gazdasági érdek és az egészséges ország érdeke közötti összhangot.
Jelentős gazdasági érdeket említettem. Előttem szóló képviselőtársaim közül is volt olyan, aki egyszerűen a reklámbevételek nagyságrendjére hivatkozva figyelmeztetett minket erre. A termékek forgalmának nagysága is jelentős gazdasági érdek; ezzel szemben állhat viszont a fizikai és lelki egészség megőrzése, a fizikailag, lelkileg ép emberek érdeke. Az előttem szóló képviselőtársaimmal együtt nagyon sajnálom azt, hogy e törvény általános vitájában érez mindenki késztetést arra, hogy káros szokások ellen emelje fel a szavát, holott ezekkel egy másik törvényben - amellyel adós nekünk az előterjesztő - kellene foglalkozni. Jó lett volna, ha e törvény tárgyalása úgy történik, hogy arról annak a másiknak - tudjuk, melyikről van szó - a szabályait ismerve beszélünk. Akkor ez az összhangteremtés sokkal egyszerűbb és könnyebb lenne. Így egy hiányt pótló és valóban fontos, de kicsit kesze-kusza törvény tárgyalása történik meg sok elfojtott és el nem fojtott indulattal.
Azt gondolom, ha az a célunk, hogy az általános vitára alkalmasnak ítélt törvényt a már felsorolt - és néhányat még én is mondok - hibáival együtt kénytelenek vagyunk úgy korrigálni, hogy végül szülessen egy olyan törvény, amely mindnyájunk célja lehet, akkor itt még sokat kell együttműködniük, úgy gondolom, pártállástól függetlenül a képviselőknek és a szakértőknek ahhoz, hogy jó törvény szülessék.
Nagyon örülök annak, hogy utolsóként - a Néppárt álláspontjaként - én is elmondhatom azt, hogy szükségesnek tartjuk az önszabályozás törvényi elismerését. Nem arról van szó, hogy törvényben mondunk meg valamit, vagy önszabályozásban, hanem arról, hogy a törvény ad egy jogi keretet egy szakmai szabályozáshoz. De a szakmai szabályozás nem lehet kötelező erejű úgy - például gondolok itt az eljárásokra -, ha a törvény nem mondja ki, hogy az önszabályozást elismeri. Ennek konfliktusmegelőző, konfliktuskezelő szerepe van, és jól működik együtt az európai fejlett országokban a jogi és a szakmán belüli szabályozás. Így tehát ennek beemelése mindenképpen szükséges.
A fogalommeghatározások körében Balsai Istvánnal értek egyet, aki valóban szintén utalt arra, hogy ebben a sorban nagyon sok - finoman kifejezve - elasztikus szabály van. Ezt köznyelven úgy szokták mondani, hogy gumiszabályok sorával állunk szemben. Közülük csak néhányat szeretnék említeni - ezek módosításra, kiegészítésre szorulnak, hogy valóban elérjük azt a célt, hogy a jogalkalmazó tudja, milyen fogalmakkal dolgozik.
Mindjárt az elsőnél a gazdasági reklámfogalom meghatározásából nem maradhat ki, hogy ez egy olyan tájékoztatás, amelyet a reklámozó a saját érdekében végez. A reklám nem általában tájékoztatás. Gumiszabály a d) pontban foglalt, amikor a fogyasztót egyrészt a célcsoport tagjaként jellemzi, másrészt úgy, mint akinek a tudomására juthat a reklám. Ez így önmagában nem mond semmit. Nem határozza meg az erőszak fogalmát; egyébként később tiltja. Nagyon fontos volna ennek meghatározása. A közoktatási intézményre, az egészségügyi intézményre és a szabadtéri reklámhordozókra vonatkozó fogalommeghatározás pedig abszolút olyan, amelynél - ha akarom, ha nem akarom alapon - lehet pontosítani, hogy mi tartozik oda. Különösen, amikor a pedagógiai szakszolgálatról és az egészségügyi intézménynek nem minősülő intézményről beszél.
Az általános tilalmak közül kettőt szeretnék kiemelni. Az egyiket azért, mert rendkívül rossz, a másiknál pedig egy pontosításra szeretném felhívni a figyelmet. A 4. § (3) bekezdésében a közerkölcs vagy közízlés sérelméről van szó. A Néppárt álláspontja szerint a reklám tárgya, témája semmiképpen sem teheti feltétlenül indokolttá az erőszak bemutatását. Általában az az álláspontunk, hogy az erőszak, az agresszív reklám tilalmát mindenképpen hangsúlyozni kell, nem így, hanem hangsúlyozottan ebben a törvényjavaslatban. Tessék elgondolni, hogy milyen sok rendkívül rossz, az emberben is erőszakot ébresztő erőszakos reklámot látunk nap mint nap! Azt hiszem, ez az a terület, amit nem elég majd az önszabályozásban rendezni. A másik pedig a 6. § (3) bekezdésénél az a bizonyos tilalom, amely az adómentesség, adókedvezmény ígéretét tartalmazza. Azt hiszem, az úgy lenne tiltható tevékenység - majd azt is megmondom hogy miért -, ha hozzátennénk, hogy adóelőny igénybevételének valótlan vagy megtévesztő ígéretét tartalmazza.
Kérem szépen, a közeljövőben sokáig a nyugdíjrendszer reformjáról lesz szó, amikor is arra kell figyelnünk, hogy az embereket tanítani kell a több lábon álló nyugdíjrendszer megszokására és igénybevételére. Ott bizony van olyan eleme a nyugdíjrendszernek, ahol az adókedvezményre való figyelemfelkeltés segíti az embereket abban, hogy elfogadjanak bizonyos eddig szokatlan formákat, és ezt vállalni tudják. Azt hiszem, hogy ezt így általában tiltani nem helyes, nem érdemes, nem is életszerű; ezzel a pontosítással viszont igen.
Csak kérdezni szeretném - a kérdésem az előterjesztőhöz szól -, hogy az egyes áruk reklámozására vonatkozó szabályok közül általában a fegyverek, lőszerek és egyebek reklámozásának tilalma a jövőben megáll-e így a szaksajtóban, a szakkiállítások reklámjánál. Nem tudom elképzelni, hogy ne lehessen ábrázolni a vadászt egy vadászati szaklap címlapján puskával a kezében - hangsúlyozom, semmi közöm a vadászathoz. Ez gyermeteg tilalom akkor, amikor egyébként minden játékbolt kirakata tele van gyermekjátékként árult fegyverecskékkel. Úgy érzem, hogy álságos ez a tilalom, és nem egészen van köze a valósághoz.
A dohány és az alkohol reklámozásának tilalmával, korlátozásával kapcsolatban, azt hiszem, az előttem szóló képviselőtársaim már mindent elmondtak. Egy valamire szeretném irányítani a figyelmet. A módosításokkal közösen jó volna elérni azt, hogy a reklámozók ne a szokást, hanem a terméket reklámozzák. Ez nagyobb hangsúlyt kapjon. Ezt kiértem a tilalmakból, de erre nem megfelelő a figyelemfelkeltés.
(12.20)
Az ingyenes mintaadás tilalmával kapcsolatos szabály úgy rossz, ahogy van; többen elmondták, bizottsági előadóként én is elmondtam, hogy miért. Ennek kapcsán én nagyon komolyan szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az alkoholfajták, tehát az égetett szeszek és a könnyű alkoholok közötti különbségtétel legyen meg, mert akkor lehet aztán az ingyenes mintaadás tilalmát úgy regulálni, hogy különbség legyen a két fajta között.
Az eljárási szabályokat illetően bizottsági előadóként elmondtam már a mezőgazdasági bizottság véleményét, de a Néppárt álláspontja is az, hogy az nem lehetséges, hogy úgy várom el szigorú szabályok betartását, hogy nem mondom meg jogalkotóként, hogy a megszegése milyen és mekkora következménnyel fenyeget. Ez lesz aztán az abszolút gumiszabály, amelyik így lehetetlen. Nem lehet a jogalkalmazóra bízni, hogy ő állapítsa meg a bírság kereteit.
Összefoglalva: azt szeretném a Magyar Demokrata Néppárt nevében hangsúlyozni - fájlalva, hogy a kódex jellegű szabályozás egyelőre elmaradni látszik -, hogy magunk is azon leszünk, hogy megfelelő módosításokkal ez a törvény korszerű és elfogadható legyen. Egyet viszont mindenkinek szeretnék a figyelmébe ajánlani, azt, hogy teljesen hiányzik ebből a törvényből bármilyen utalás, amely a magyar nyelv védelmére vonatkozik. Akkor, amikor gazdasági okból - és erről nincs mit vitatkozni - elárasztanak bennünket a multinacionális cégek reklámjai, legalább azt elő lehetne írni, hogy azoknak a reklámszövegeknek, amelyeknek lehet, a lefordítását kívánja meg a törvény, amelyek pedig magyar nyelven hangzanak el, kulturált, értelmes, jó mintát adó magyar nyelven hangozzanak el. Köszönöm szépen. (Taps.)
