KISS PÉTER
KISS PÉTER
KISS PÉTER munkaügyi miniszter: Tisztelt Képviselő Úr! Abban egyetértek önnel: aggodalomra ad okot, ha a leendő pályakezdő korosztályokkal nem foglalkozunk kiemelt módon. Ha az ő munkaerő-piaci esélyeiket különtámogatásokkal, esélyteremtéssel nem próbálnánk meg fokozottabban támogatni, magyarán, ha csak az átlagos támogatási rendszer vonatkozna rájuk, akkor mondhatnánk, hogy nem tettünk meg mindent a pályakezdő korosztályok munkába állása érdekében.
Ez a program éppen arra irányul, hogy különleges esélyt biztosítson számukra, ne segéllyel, hanem elhelyezkedési támogatással és képzéssel biztosítsa, hogy ne az utcán kezdjék a pályájukat. S a program kezdeti sikere - úgy gondolom - abban áll éppen, hogy a társadalom és az érintetti kör is visszaigazolja: fontos, hogy számukra ne egy ellátást, egy segélyt, hanem a munkába állást tudjuk biztosítani.
Mit mutatnak a számok? Mert bár a jövő iránti aggodalomban egyetértek, de a helyzet megítélésében nem. Azt mutatják a számok, hogy a tavaly decemberi 55 ezres szám helyett 39 ezren vannak ma pályakezdő munkanélküli fiatalok, s bár e szám magas, mégis jelentősen kisebb annál a mértéknél, ami a korábbi időszakban tapasztalható volt. Így lehetséges az, hogy a munkanélkülieken belüli arányuk 11,2 százalékról 8,2 százalékra csökkent. Ezek már a program kezdeti eredményei, hiszen már fél éve, most már mondhatjuk: fél éve eredményesen folyik ez a támogatási program.
Mintegy 20 ezer főt érintett az aktív támogatás. Ezek közül 11 ezren elhelyezkedési pozíciójuk javulásával, azt hiszem, pályára állhattak már; s azért mondom így, hogy azt hiszem, mert ennek megítéléséhez fél év még korai volna, egy alapos szakmai vizsgálat szükséges hozzá... (Az elnök a csengő megkocogtatásával figyelmeztet az idő leteltére.).., 5000-en pedig elhelyezkedtek.
Summa summárum: azt állítom, hogy a rendszeren javítanunk kell azért, hogy még hatékonyabb legyen, de az irányát már eddig is igazolta a gyakorlat. Köszönöm szépen. (Taps.)
