ILLYÉS GYULA: ÓDA • egy irodalmi ünnepségre
ILLYÉS GYULA: ÓDA •
egy irodalmi ünnepségre
egy irodalmi ünnepségre
Társak, akik most füzéres kapuk
s virágos lánykák során át vegyültök
egy könnyebb, fensőbb, tisztultabb világgal,
igaz nagyság és nem-muló dicsőség
boldogjaival, kiknek induló
mosolyától is kábultan dadog
a sziv s elernyed –: ó emlitsetek
meg engem is, kit sorsom messzezár
e szép Elyziumtól… hol, különben,
tán méltatlan is lennék én s esetlen
kicsiny hiremmel és nagy mancsaimmal. –
s virágos lánykák során át vegyültök
egy könnyebb, fensőbb, tisztultabb világgal,
igaz nagyság és nem-muló dicsőség
boldogjaival, kiknek induló
mosolyától is kábultan dadog
a sziv s elernyed –: ó emlitsetek
meg engem is, kit sorsom messzezár
e szép Elyziumtól… hol, különben,
tán méltatlan is lennék én s esetlen
kicsiny hiremmel és nagy mancsaimmal. –
Ó emlékezzetek rám, emlegessetek,
ki számüzötten senyvedek kietlen
zugomban itt, vad Zaj fölött s leláncolt
Prométeuszként fürtöm borzoló,
őrjitő cúgban, három ugató
irógép mellett tépetem nemesb
szerveimet bús ügynökök rajától,
kik egyre jönnek, nem fogynak soha…
ki számüzötten senyvedek kietlen
zugomban itt, vad Zaj fölött s leláncolt
Prométeuszként fürtöm borzoló,
őrjitő cúgban, három ugató
irógép mellett tépetem nemesb
szerveimet bús ügynökök rajától,
kik egyre jönnek, nem fogynak soha…
Itt élek én, itt pusztulok, de itt is,
főnökim tüntén, itt is lángolok,
gyujtom a köznép álmatag kedélyét
a szent közért és vágynék, társaim,
ó vágyok én is osztozni a hirben,
tündökleni s hódolni pártfogóink
szine előtt és énekelni fennen
nemes versenyben és kedvük szerint
a bércet, rónát, a habját faló
dicső tavat, mit nem láttam soha!
főnökim tüntén, itt is lángolok,
gyujtom a köznép álmatag kedélyét
a szent közért és vágynék, társaim,
ó vágyok én is osztozni a hirben,
tündökleni s hódolni pártfogóink
szine előtt és énekelni fennen
nemes versenyben és kedvük szerint
a bércet, rónát, a habját faló
dicső tavat, mit nem láttam soha!
Fejedelmi sarj! te nemes, különb!
hazám dicsfénye: küldjél pénzt nekem!
a nyomorultnak, – válts meg engemet!
juttass valamit őseink fonák
osztozásából, – házat végy nekem!
egy kies bércet! hol kicsiny családom
lepkét s ibolyát kutatva eléldel –
Hajolj felém, mig nem késő! – A gyors,
falánk idővel, mely mit sem kimél,
sőt mindent megrág, úgy ám, – légy te hetyke
s az alkalommal tréfálva: nevetve
tedd halhatatlanná dicső neved.
hazám dicsfénye: küldjél pénzt nekem!
a nyomorultnak, – válts meg engemet!
juttass valamit őseink fonák
osztozásából, – házat végy nekem!
egy kies bércet! hol kicsiny családom
lepkét s ibolyát kutatva eléldel –
Hajolj felém, mig nem késő! – A gyors,
falánk idővel, mely mit sem kimél,
sőt mindent megrág, úgy ám, – légy te hetyke
s az alkalommal tréfálva: nevetve
tedd halhatatlanná dicső neved.
