Ady Endre: Lepedát Milivoj versei • (Bánatprocesszió 1913–1917)
Ady Endre: Lepedát Milivoj versei •
(Bánatprocesszió 1913–1917)
(Bánatprocesszió 1913–1917)
Fiatal, magyarországi szerb katonatiszt könyve, aki öt-hat esztendővel ezelőtt nem tudott magyarul. S ez a forró, dadogó és rikoltozó ember mégis csak magyarul írhatta meg a verseit. Valóságos iskolás ábrája ez a könyv a szörnyű harcnak, minden becsületes valló ember harcának a szóért. Igen a szóért, aki helyet tud állani érettünk s azért, amit véres pontossággal akarunk másokkal is tudatni. Lepedát Milivojnak kettős kínszenvedését lehetetlen meghatottság nélkül nézni, mert érzik valahogyan belőle az igazság. És mert olyan forró, olyan dadogó és rikoltozó és olyan tökéletlen még az ő igazságában.
“… És elmész. Kiszakítod ezüst kövét
a mesének
S a kapun át mákonyos nehéz szeleken
Tántorogsz te ismét részeg, hazug életem”…
a mesének
S a kapun át mákonyos nehéz szeleken
Tántorogsz te ismét részeg, hazug életem”…
Élet-ékszereket dalol s “ez ékszer, mely az én tavamba hullt: jeges könnyekből metszett mély tükör s rezgő ezüstje: a bánat.”
Így énekel Lepedát Milivoj, így és hasonlóan, de sohase érdektelenül s meg kellett írnom róla ezt a pár sort. Különös, érdekes verseskönyv ez, mely különben Nagyváradon jelent meg s talán igazi indulást jelent.
