Karátsonyi család. (Beodrai.)
E család ismertetésében (e kötet 87. lapján) lényeges tévedések fordulnak elé; melyek kiigazítása végett először is megjegyzendő, hogy azon Karátsonyi Tivadar, ki 1718-ban czimeres levelet nyert, nem a beodrai Karátsonyi család elődei közűl való.
A beodrai Karátsonyi családnak régiebb oklevelei – mint a családtól nyert közlés állítja – elvesztek, és bár sok körülmény oda látszik mutatni, hogy régiebb nemesek, még is a nyert közlés szerint nincs egyéb okmánya egy 1749-ki nemesi bizonyitványnál, és az 1799-ki adomány-levélnél, melynél fogva a beodrai 16,000 holdas birtokot kapá e nemzetség.
A család leszármazása karátsonyi Gratiántól kezdve következő:
Gratián szül. 1655.; Kristóf sz. 1689. (Muhály Mária); Bogdán (Lázár Mária); Jakab.; Simon.; Lukács.; Jakab.; Miklós.; Lázár m. alispán orszgy követ. (Bohus Teréz); Mária (gr. Keglevich Tamás); Lajos (gr. Stahremberg Alojzia); Guidő gróf 1858. (Marczibányi Mária); Lázár.; Aurél.; Adrienne.; Melanie.; Guidobaldina; Aladár.; Béla.; Veronika (Görövé Kristóf); Zsuzsa (Verzár György); Teréz (Jakabffy János); Kata (Balta Manó); Kristóf (Izekucz Rebeka); Bogdán (Ziehrer Jakobina); Ágoston insur, kapit. (Tiganetti Anna); Lukács.; Mária (Karátsonyi Lukács); László 1836. alisp. 1848. főisp (Kiss Franciska); Antal 1848. képviselő.; Vilma.; István.; Mária (Hertelendy Miksa); Leopoldina.; Rebeka. (Karátson Antal); Jakobina Kristóf.; Ferencz. László. Katalin.;
Elmondók már, hogy Lázár tizezer forintot adott a Ludovicea katonai intézetre az 1812-ki 2. törv. czikk szerint; valamint azt is, hogy unokája, Lajosnak gróf Stahremberg Alojziától szül. fia Guido nagyobbszerü áldozatokat tett nem csak a köz-államot, de Magyarország egyes intézeteit illetőleg is. És 1858-ban osztrák birodalmi grófságra emeltetett.
A másik mellék-ágon László Torontál emgyének 1827-ben szolgabirája, 1836-1848-ig alispánja, közben 1843-ban országgyülési követe. 1848-ban főispánja, és mint ilyen a nemzetgyülési felső tábla tagja.
A család nemesi czimere négyfelé osztott paizs, egy közép kisebb paizszsal, melynek udvarában egy mérleg függ. A paizs 1-ső 4-ik osztály kék udvarában koronás szirén látszik, egyik kezével kettős keresztet tartva. A 2-ik osztály vörös udvarában egy fehér, nyakán koronát hordó bika, a 4-ik osztály szintén vörös udvarában pedig egy ülő medve, két első lábával ölében kivont kardot tartva látható. A paizs fölötti sisak koronáján kar könyököl. kivont kardot tartva.
Ehez a grófi ág czimerében következő bővités történt, a belső kisebb paizs vizirányosan kétfelé osztatott, az alsóban az előbbi mérleg áll, a felső vörös udvarban kétfejü aranysas adatott. E kisebb paizs alá rézsutos kidomborodással metszett 5-ik udvar járult, melynek ezüst mezejében koronás kék oroszlán áll, első jobb lábával borostyánnal övedzett kardot, a másikban törökfejet tartva. A paizsfölötti grófi koronán öt koronás sisak áll; és ezekből (jobbról kezdve) az elsőn a leirt medve áll, a másodikból a szirén emelkedik ki, a harmadikon egyfejü aranysas áll, a negyedikből a leirt bika, az ötödikből a kék oroszlán nyúlik ki. Foszladék jobbról ezüst-kék, balról ezüst-kék. Az egész czimert telamonok gyanánt jobbról koronás oroszlán, balról arany grif tartja. Alattok ezen emlékszavak (devise) állnak: „Pietate, Honore et Perseverantia“.