Bevezetés a két elbeszéléshez
Bevezetés a két elbeszéléshez
Valamikor (tíz év előtt) úgy írtam az elbeszéléseket, hogy két-három témából tákoltam össze egyet; az egyik szüzsémet, mert rövid volt, hozzáragasztottam egy másikhoz s a kettőből mégiscsak kitelt egy jókora történet.
Mire megvénül az ember, kifogy a leleményességből. Most már csak egy témám van s két elbeszélést akarok belőle írni.
És a múzsa segítségével meg is lesz. Sőt anélkül is. Mert a múzsa kivénült dáma már; aki a világot uralta egykor, most mindössze egy apró pipere-üzletet tart; hajdan költőket inspirált, ma, a csinált virágok korszakában, legfölebb a toalettet teheti hangulatossá. A háztartása is más volt azelőtt; szép szobalányát, a Fantáziát, elbocsátotta szolgálatából s ahelyett egy szurtos, mogorva mindenest tart: a Megfigyelést.
Az első elbeszélésnél még hasznát veszem, de a másiknál csak lábatlankodnék. Ebből is láthatják a tisztelt olvasók, hogy igen furcsa dologba fogtam bele, mely hasonlítani fog azokhoz a ravasz képekhez, aminők sok helyütt láthatók a magyar házakban. Ha szembe nézik őket, akkor Garibaldit ábrázolják, ha oldalt, akkor Pius pápát. Két kép van egy képen. Mindkettő komoly egyenként, de összevéve a kettő komikus hatást gyakorol.
Mindezeknél fogva én is odabiggyeszthetném címnek: Galamb a kalitkában – humorisztikus elbeszélés – pedig a lehető legkomolyabb két történetet fogják tőlem hallani.
