30. NÉHA A SZERENCSÉTLENSÉGBŐL LESZ A SZERENCSE
30. NÉHA A SZERENCSÉTLENSÉGBŐL LESZ A SZERENCSE
– Legalázatosabb szolgája! – mond és földig hajolva köszön egy kis vívómester Labiche-nak, Párizs egyik keresettebb vígjátékírójának, kiről az egész világ tudja, hogy a kis vívómester feleségét elszerette. A kis vívómester még színész volt abban az időben a Chàtelet színháznál, csinos neje pedig színésznő, ki gyakran játszott Labiche úr darabjaiban, és csakhamar beleszeretett az elegáns, csinos külsejű íróba, és neje lett.
A mellőzött első férj keserű bosszút esküdött és mindennap eljárt a leghíresebb vívómesterhez, hogy minél hamarabb kiállhasson. Nagy buzgóságában azonban annyira vitte, hogy félév múlva a vívómester négyszáz frank havidíjjal szerződteté az elkeseredett színészt, kinek már akkor meglehetősen elpárolgott bosszúkedve, sőt hálás jóindulattal kezdett viseltetni az író iránt. Egy alkalommal a kávéházban melléje ült és hálásan megszorítá kezét.
– Uram, önnek köszönöm szerencsémet.
Labiche csodálkozva nézett a kis emberre.
– Úgy van, önnek köszönöm egyedül – erősíté a színész. – Ha ön meg nem szabadít a feleségemtől és el nem szereti, még mindig harminc frank fizetéssel nyomorognék a Chàtelet-nál, míg most négyszáz frank havi fizetésem van. Fogadja utoljára is örök hálámat!
