Thersites
Thersites, Θερσιτης («a szemtelen» ϑερσος-ból a mi aeoliai szójárásban = ϑαρσος). – 1. Homerusnál (Il. 2, 12 skk.) a legrútabb ember az összes görögök sorában, a kik Troia falai alatt összegyülekeztek. V. ö. Ov. ex. Pont. 3, 9, 10. 4, 13, 15. Rút alakja szemtelen beszédekkel és gúnyosan kihivó modorral párosul. Soph. Philoct. 443. Plato r. p. 10, p. 620C. Rosszindulatú fecsegő, a kit Odysseus az egész népnek örömére ütlegekkel fenyít meg, a miért Agamemnont rágalmazta. Il. 12, 212 skk. Más hagyomány szerint Achilleus kezeiben hagyta az életét (εχϑιστος ’Αχιληι, Hom. Il. 2, 220), a ki vagy azért büntette meg, hogy az immár halott Penthesileának fejéből kitépte a szemeket. (Tzetz. Lyc. 999), vagy azért, mert ráfogta Achilleusra, hogy az Amazonnal szerelmi viszonyt folytatott. Th.-t Achilleus (vagy Odysseus?) kezei közt ábrázolhatta az a szobor, melynek fejét Berlinben őrzik (Archäol. Zeitung, 1855, 76. tábla). A koponya szokatlanul hosszú, majomszerű, hátrafelé szinte hegyes; a nagy száj, melyben az egész fogazat kilátszik, éktelen üvöltésre nyilt; a vonások eltorzultak; a tekintet alattomos és mégis buta (αχρειον ιδων). Friederichsnek sejtelmét, a ki ezt a fejet legelébb vonatkoztatta Th.-re, fényesen megerősíti egy vatikáni márványfej, az elébbinek replikája, de megpótolva egy hatalmas ököllel, mely Th.-t üstökön megragadva tartja (Arch. Ztg. 1866, 208. tábla, 1, 2). Az Alvilág híres képén, mely Polygnotus a cnidusiaknak leschéje számára festett Delphiben, szintén ott volt Th. (Paus. 10. 31, 1), még pedig abban a helyzetben, a mint Palamedesszel koczkát játszik, míg a két Aias és Meleager figyelemmel nézik. Th.-ről szólt Chaeremon egy színűve, ’Αχιλλευς Θεροιτοκτονος (Tr. Graec. fragm. p. 782) és Libanius egyik declamatiója (Opera 4, 942–948, Reiske). V. ö. Baumester szakszótárában az «Ilias» és «Unterweil» czikkeket. Ettől a Th.-tól jól megkülönböztetendő: – 2. Agrius fia (Ov. ex Pont. 3, 9, 9), a ki részt vett a calydoni vadkanhajszában. Apollod. 1, 8, 6. L. M.
