Norbani.
Norbani. Norbából (Latium) származnak és talán a gens Vibiához tartoznak. – 1. C. Norb. Bulbus, 95-ben mint néptribunus bevádolta Q. Servilius Caepiót, ki a cimberekkel szemben csatát vesztett s a tolosai templomot kirabolta. Caepio önkéntes számüzetésbe ment ugyan, de a következő évben magát N.-t idézte törvénybe P. Sulpicius Rufus, minthogy vádjánál erőszakosan járt el. Cic. de or. 2, 28, 124. Felmentését M. Antoniusnak köszönhette, kinek előbb quaestora volt (Cic. de or. 2, 49, 200). 88 körül mint praetor Siciliát megvédte az italiai szövetségesek támadása ellen, 83-ban consul lett s Capuánál vereséget szenvedett Sullával szemben (Plut. Sull. 27), ki hasztalan iparkodott előbb N.-t békére bírni. 82-ben Metellus verte meg, mire Rhodusba menekült s mert értésére adták, hogy Sulla őt is proscribálta, megölte magát. App. b. c. 1, 91. – 2. C. Norb. Flaccus, az előbbinek fia, 42-ben Antonius és Octavianus legatusa volt Brutus és Cassius ellen. 38-ban első-, 24-ben másodízben viselte a consuli méltóságot s 34-ben Hispaniában szerencsésen harczolt, diadalmenetet is tartott. Dio Cass. 49, 22. – 3. L. Appius Norb. Maximus, Domitianus alatt bythiniai proconsul majd praefectus praetorio, részt vett a császár ellen szőtt összeesküvésben. Plin. et Traj. ep. 58. Trajanus idejében kitüntette magát a Decebalus elleni hadjáratban (l. ezt) s a parthus háborúban. 116-ban esett el egy szerencsétlen harczban. Dio. Caes. 67, 11. 68, 9. 30. T. K.
