Gisco,
Gisco, Γισχων, Γεσων. – 1. Hamilcar carthagói vezér fia, ki, miután atyját Gelo Himera mellett megverte, Selinusba menekült. Diod. 13, 43. – 2. Hanno fia. A carthagóaiak mint derék vezért Kr. e. 340-ben Timoleon ellen küldték. Plut. Timol. 34. – 3. 241-ben Lilybaeum parancsnoka volt s Hamilcartól ő vette át a fővezéri hivatalt. Minthogy a carthagói államkincstár ki volt merülve, G. a Siciliában alkalmazott zsoldosokat csak apróbb csapatokban szállította át Africába azon reményben, hogy így könnyebb lesz velök a hátralékos zsoldra nézve egyezkedni. Azonban a kormány hibájából, mely megvárta, míg az egész csapat összegyült, lázadás tört ki a seregben. G., kit katonái szerettek, ki ezért egyezkedni a felkelő táborba merészkedett, már-már megkötötte a lázadókkal az alkut, midőn 2 bujtogató izgatása munkáját meghiusította: őt magát is elfogták s a háború folyamában 700 carthagóival együtt kivégezték. Pol. 1, 66. T. K.
