Bona fide
Bona fide a m. jóhiszemüleg, tehát meggyőződésből, jó lelkiismerettel (ex animi sententia, fraus és dolus nélkül) tenni v. mondani valamit. Jogi szempontból véve a következő alkalmazásai emíltendők e formának: 1) bonae fidei possessio, vagyis a birtokló tudtán kivül idegen vagyon birtoklása. L. Possessio és Usucapio; 2) boane fidei obligatio, vagyis, adás-vételi, bérleti, üzleti szerződésekből, továbbá a különös hűséget és megbizhatóságot kivánó fölhatalmazásokból (pl. gyámság) származó kötelezettség, a melynek megszegéséből eredtek az ú. n. actiones bonae fidei. CS. JÓ.
