dűlőnév
dűlőnév: a település határának művelés alatt álló részeire vonatkozó földrajzi név. Szűkebb értelmű a határnév fogalmánál, amely a műveletlen területek földrajzi neveit is magában foglalja. A dűlőnevek jelentős forrásai a helytörténet-írásnak, agrártörténetnek, régészetnek, néprajznak egyaránt, mivel tanúskodnak a határ régi természeti viszonyairól (Bükkös, Körtvélyes, Lápos, Nádasd, Sárosrét, Nagyszéksós); az egykori művelési formákról, termelvényekről, határhasználati módokról (Kenderföld, Répáshát, Szilvás, Dinnyés, Nyomás, Falurétje, Telek, Rövidnyilas); a birtokbavétel módjáról (Tönkös, Tuskós, Csonkás, Ritások, Ülés, Vágás); a birtoklási formákról és azok változásáról (Jobbágydűlő, Tilos, Uraság-kert) és a határban állt egykori településekről (Templomdomb, valamint az elpusztult középkori falvak dűlőnévként továbbélő nevei, pl. Malomér, Varajt, Hontoka, Bóvár Kalocsa környékén). – Irod. Lőrincze Lajos: Földrajzi neveink élete (Bp., 1947); Eperjessy Kálmán: A magyar falu története (Bp., 1966).
Bárth János
