Román György
Román György (Bp., 1903. jan. 13. – Bp., 1981. szept. 1.): festő. 1921-1928-ig a Képzőművészeti Főisk. növendéke, mestere Réti István volt. Közben 1922-1923-ban Münchenben a Heymann-féle iskolát látogatta, 1924 nyarán a nagybányai művésztelepen dolgozott. Festészete expresszív hangvételű, felfokozott belső élményekről, sajátos látásmódról vall. Legtöbb képe vizionárius erejével hat a nézőre. Gyermek- és ifjúkora élményei, utazásai, széles körű műveltsége, sorsának hányattatásai és örömei sokrétű intellektuális tematikát adnak művészetének. Fontosabb egyéni kiállításai: Budapest: Ernst Múzeum 1932, Alkotás Művészház 1944. Műcsarnok 1958, 1968, Fényes Adolf Terem 1967, 1972; Hatvan, 1975. Festményei mellett jelentősek irodalmi alkotásai is. A magányból c. regényéből dokumentumfilm készült Kende Márta rendezésében (1979). – F. m. Álomkompozíció, 1959; Párizs, 1966; Férges gyümölcsfa, 1977; Lázvirágok, 1979; Könyvei: A magányból (r., Bp., 1963); Várkastély a hegytetőn (r., Bp., 1967); A fekete hegyek lakói (elb., Bp., 1973). – Irod. Lukácsy Andor: R. Gy.-nél (interjú, Élet és Irod., 1968. febr. 17.); Németh Lajos: R. Gy. bölcsessége (Élet és Irod., 1978. ápr. 22.): Frank János: R. Gy. (Corvina Műterem sorozat, Bp., 1982); Marton Mária: R. Gy. (Magy. Fórum, 1990. jún. 23.).
