Batthyány József, gróf
Batthyány József, gróf (Bécs, 1727. jan. 30. – Pozsony, 1799. okt. 23.): esztergomi bíborosérsek, hercegprímás. ~ Lajos nádor fia. Tanulmányait Nagyszombatban végezte. 1752-től esztergomi kanonok, majd előbb szombathelyi, 1755-től pozsonyi prépost. 1759-ben erdélyi püspök, 1760-tól kalocsai, 1776-tól esztergomi érsek, hercegprímás, 1778. jún. 1-étől bíbornok. Támogatta Mária Terézia intézkedéseit: az 1764-65-i ogy.-en atyja, a nádor ellenére számos vonatkozásban helyeselte a királynő jobbágypolitikáját. II. József reformjait élesen ellenezte; a klérus antijozefinista nézeteit és magatartását – különösen a vallásügyben – több nyelven kiadott Feleletében foglalta össze. Az 1790-91-i ogy.-t m. nyelven nyitotta meg. Az udvar és a nemesség megegyezését igyekezett előmozdítani. Pártfogolta az irodalmi és zenei életet. Pozsonyi építkezését (prímási palota: Melchior Hefele, 1777-81) kiváló művészek (A. F. Maulbertsch, F. X. Messerschmidt) értékes barokk alkotásokkal díszítették. Átalakíttatta az esztergomi érsekek pozsony-püspöki kastélyát; kertjét a barokk kertművészet ízlése szerint rendeztette. Irod. Zelliger Alajos: Egyházi írók csarnoka (Nagyszombat, 1893); Kollányi Ferenc: Esztergomi kanonokok (Esztergom, 1900); Zimányi Vera: A hg. B. család levéltára.
