Titulus
Titulus A római világban a szónak különböző jelentése volt. Jelentette valakinek vagy valaminek - pl. egy könyvnek - a címét. Így nevezték azt a táblát is, amit hosszú rúdon vittek a római katonák a diadalmenetben, amelyre fel volt írva az elfoglalt városok száma meg a zsákmány nagysága. Titulus volt az a hirdetőtábla, amelyen közzétették az eladnivalót, pl. egy rabszolgát. Így nevezték a sírfeliratokat is, amelyek az utak szélén álltak mindenütt, ahol rómaiak éltek.
Végül így hívták latinul azt a táblát is, amit az elítélt nyakába akasztottak, vagy amit egy herold vitt előtte. Erre volt ráírva a bűne a lehető legrövidebb megfogalmazással. Eusebius görög történetíró elmondja, hogy az egyik ilyen tábla így hangzott: »Ez Attalus, a keresztyén« (Historia ecclesiastica című műve 5,1).
Jézus keresztre feszítésénél mind a négy evangélium feljegyzi, hogy a feje fölé egy táblát szegeztek ezzel a felirattal: »A Názáreti Jézus, a zsidók királya« (Jn 19,19; Mt 27,37; Mk 15,26; Lk 23,38). Lukács és János szerint három nyelven írták: héberül, görögül és latinul, hogy mindenki megérthesse, aki arra jár. A négy evangélium tudósítása szó szerint ugyan nem egyezik, de a »zsidók királya« kifejezés mindegyik ev-ban szerepel. Ami azt jelenti, hogy Jézust politikai lázadóként ítélték el.
