DIAKÓNUS, DIAKONISSZA
DIAKÓNUS, DIAKONISSZA (szolga). A görög »diakonos« szó mintegy 30-szor fordul elő az ÚSZ-ben; legtöbb esetben azonban nem meghatározott kifejezése valamilyen gyülekezeti szolgálatnak; a szó alapvetően olyan valakit jelent, aki szolgál. Pál önmagáról és Epafrásról mondja (Kol 1,7.23.25). Az ÚSZ-ben a szó értelemszerűen kapcsolatos a szegények közti élelem és más segély kiosztásával (Róm 15,25; 2Kor 8,4). A diakonátus, mint meghatározott szolgálat a Csel 6,1–8-on alapul; a hét alamizsnaosztogató vagy diakónus közül azonban legalább kettő evangélista volt. A szolgálatra való alkalmasságról és annak feltételeiről az 1Tim 3,8–13-ban olvashatunk, és ezek azt mutatják, hogy a diakónus nem számított egyszerű gyülekezeti tagnak. Fil 1,1-ből is ezt láthatjuk. Az az állítás azonban, hogy a diakonisszák valaha is hivatalos tisztségviselők voltak a gyülekezetben, az ÚSZ-gel nem igazolható (Róm 16,1).
