Georgiai nyelv és irodalom.
Georgiai nyelv és irodalom. A G. (vagy oroszul gruz, gruzin-nyelv) a kaukázusi nyelvek közé tartozik (l ezeket); van külön egyházi nyelvük: az ó-G., szemben az uj-G. nyelvével, mely a mai nyelvjárásokat foglalja magában. A ábéce, mely alkalmasint a görög irásból fejlődött, 40 betüt foglal magában kétféle irásban: egy szögletesebb s egy kerekebb formában. Irodalmi nyelvül már a X sz.-ban alkalmazták. Nyelvtanai közül kiemelendő Brosseté (Éléments de la grammaire géorgienne, Páris 1837) és Csubinové orosz nyelven, (Tiflisz 1857); az utóbbi szótárt is adott ki: Dictionaire géorgien-russe-francais (Pétervár 1840); Cagareli, O grammaticeskoj litterature gruzinskago jazyka (u. o. 1873). Röviden ismerteti Müller Fr. is, Grundriss der Sprachwissenschaft (III. 2. Bécs 1885). A georgiai irodalom eleinte tisztán egyházi volt, de már a XI. sz.-ban profán irodalmuk is van s ez a XII. században virágkorát éri; különösen egy jeles époszuk van e korból: Wepkhwis tkaosani, a tigrisbőrös ember, szerzője Sota Rusztaveli, és egy 800-soros költői regény: Tariel. A későbbi hanyatlás után ujra a XIX. század közepén lendült föl költészetük. Jelesebb költők Csavcsavadze, Baratasvili, Erisztavi, többé-kevésbé Byron utánzói; önállóbb, nemzetibb Cereteli. Van tudományos irodalmik is, p. országuk történetére s földrajzára vonatkozó. V. ö. Liste des travaux de M. Brosset. Mélanges asiatiques tirés du Bulletin de l'Académia des Sciences, IX. köt. (Pétervár 1888).
