Aquatinta
Aquatinta (olasz), valamely ábrázolásnak rézlemezre való olyatén maratása, hogy a lenyomatok a tussal előállított rajzhoz hasonlítanak, azért az ilyen módon készült sokszorosítást tusmodoru rézmetszetnek is nevezik. Az eljárás ebből áll: először is a sokszorosítandó ábrázolás rajzolatát bemaratják a rézlemezbe, azután arra kolofónium vagy mastix-port szitálnak és melegítik hogy a por jobban rátapadjon. A porszemek között levő finom hézagokon át szivárogva a gyengített választóviz a rézlemezre jut és előbb az ábrázolás legvilágosabb, utóbb a kevésbbé világos részeket fokozatosan elfödve és a maratást részletenkint ismételve a tiszta, világos fehér és legsötétebb fekete között a legfinomabb árnyalatu átmetszetek állanak elő. Némelyek szerint Saint Non (1766 körül) és J. B. Le Prince (1781), (mindkettő francia), mások szerint W. Gilpin (1804) angol találta föl a rézmetszetü sokszorosítás e módját. A hildburghauseni bibliografiai intézetben alkalmazták először ez eljárást acéllemezre. L. Hántoló eljárás.
