POSZKA
POSZKA, (posz-ka) mn. tt. poszká-t. Hitvány növésü, gyöngélkedő, beteges. Poszka gyerek. Alkatra hasonló a csacska, czinke, locska, fecske, butyka, s több más szókhoz, melyekben a k átalakult g, s törzsökeik, csacsog, czineg, locsog, fecseg, bugyog, mintha volnának: csacsoga, czinege (ez létezik is) locsoga, fecsege, bugyoga (ez is él), poszoga. Végül ezekből lettek: csacska, locska, czinke, fecske, bugyka, poszka. V. ö. POSZÁTA, (1), és POSZÁTLIK.
