vőlegény
vőlegény főnév
Az a férfi, aki vkit eljegyzett, vkivel jegyben jár, akinek menyasszonya van. Rövid ideig volt vőlegény. Eltávozott hazulról Adorján. A vőlegény a menyasszony elől. (Jókai Mór) || a. Vkinek a vőlegénye: az a férfi, aki őt eljegyezte, ill. aki megkérte, és akihez feleségül szándékszik menni. Orvos a vőlegénye. Nagyon szerelmes a vőlegényébe. A vőlegényem volt az első férfi, aki … megcsókolta az én leányos, gőgös szájamat. (Kaffka Margit) || b. Szűk. ért. közvetlenül az esküvője előtt álló, ill. azon részt vevő, rendsz. ünneplő ruhába öltözött férfi. A vőlegény majdnem elkésett az esküvőről. A nyoszolyólányok a menyasszonnyal feküdtek egy szobában, s mikor a vőlegény jött, nem eresztették be. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): vőlegénykor; vőlegényruha; vőlegénytánc.
vőlegényes; vőlegényi.
