visszhangoz
visszhangoz tárgyas ige -tam, -ott, -zon
1. <Hangot, szót, kiáltást, zajt> visszhangként visszaver, visszaad, ismétel. A vadászok lármáját visszhangozzák a körülfekvő hegyek. Menj a várfokra, fujd a harci kürtöt, | Hogy Mátra bérce visszhangozza ujra. (Madách Imre) Így visszhangozzák rom-falak, Amit mások kiáltanak … (Reviczky Gyula) A nyárutói gazdag Újvidéken | Egy hervatag kert visszhangozza léptem. (Juhász Gyula) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vkinek szavát, véleményét utána mondja, megismétli. Eltemettük Elemért … visszhangozá István úr eszméit Dani bácsi. (Kemény Zsigmond) A tanár … egy ferde síkról szónokolt … Vili az utolsó szavait buzgóan visszhangozta. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Emleget, hirdet, ismertté tesz. A múlt évi Kazinczy-jubileumok alatt … fű-fa visszhangozta nagy nevét, csupán nekem kelle némán maradnom. (Arany János) Dicsőségedet visszhangozni fogja az egész világ! (Jókai Mór)
visszhangozás; visszhangozó; visszhangozott.
