védenc
védenc [ë v. e] főnév -et, -e [ë, e] (rendsz. birtokos viszonyban)
(jogtudomány) Ügyvéd által képviselt, védett peres fél. Az ügyvéd kéri védence fölmentését. Védencét sokszor meglátogatta a cellájában. (Kosztolányi Dezső) || a. (választékos) Az a személy, akit vki véd, párt(fog)ol, akiről vki gondoskodik. Érdeklődött kis védence iránt. Telegdinek úgy látszott, hogy védence előmenetelét semmi által sem segítheti inkább elő, mint ha … megismerteti azokkal, kiktől később emelkedése függ. (Eötvös József) A hercegnő tudatta szép védencével, hogy a hercegnek komoly szándékai vannak iránta. (Jókai Mór)
védencség.
