telhetetlen
telhetetlen [e-e-e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. Olyan <személy>, aki bármennyit kap v. szerez is vmely számára kívánatos dologból, nem elégszik meg vele, még többet kíván. Telhetetlen papzsák; telhetetlen zsák ←. Telhetetlen az evésben, az ivásban, a szórakozásban. Szóláshasonlat(ok): Telhetetlen, mint a → pap zsákja. Közönyös a világ… az ember Önző… husdarab Mikép a hernyó, telhetetlen. (Arany János) Mások is megfordultak a háborúban…, de azért egyik se olyan telhetetlen az újításokban, mint Ferenc. (Móra Ferenc) Még – kiabált –, még, még, – mint a telhetetlen gyermek, aki eperkrémet kanalaz, s mihelyt végére ér, máris újat kíván. (Kosztolányi Dezső)
2. Olyan <érzés, kül. vágy>, amelyet magas foka miatt nem lehet kielégíteni. Telhetetlen bosszúvágy, mohóság, tudásszomj. Kérjük az üdvességes életet, a jó halált… És azután megyszűnünk a kéréstől, mind a bűntől, – mind a bújdosástól, mind a telhetetlen kívánságtól. (Mikes Kelemen)
3. (túlzó) Olyan <dolog>, amelyet nem lehet megtölteni. Telhetetlen gyomor. Szabad a tanítótestületnek labdául vetni oda magát, hogy némely kortesek megtömhessék a telhetetlen zsebeiket?… (Tolnai Lajos)
4. (ritka) Határt nem ismerő, kifogyhatatlan, mértéktelen <személy, magatartás>. Telhetetlen volt a gazda szívessége. (Arany János) Az ifjú emberek telhetetlenek egymás istenítésében. (Tolnai Lajos)
telhetetlenkedik; telhetetlenség.
