szolgabíró
szolgabíró főnév
1. (közigazgatás, 1945 előtt) <A tanácsok megalakulásáig> a főszolgabírónak helyettese és segédje; kihágási ügyekben büntetőbíró is. A közigazgatás a legkönnyebb dolog a világon: Látni kell tudni és parancsolni, ez az egész. Azonfelül tapintatos legyen a szolgabíró. (Mikszáth Kálmán) A fásult jegyző s zordon szolgabíró Szilaj nótákra zendített keményen. (Juhász Gyula)
2. (történettudomány) A várjobbágyoknak, ill. a belőlük lett megyei nemességnek választott bírája.
Szóösszetétel(ek): főszolgabíró.
szolgabírói; szolgabíróság; szolgabíróskodik.
