szókimondás
szókimondás főnév -t, -a (csak egyes számban)
1. Bátran őszinte, leplezetlen, egyenes kifejezése annak, amit gondolunk, érzünk. Bátor, férfias, nyílt szókimondás. Könyörtelen szókimondásával meghökkentette a társaságot. Aggályosnak találta e könyvek korlátlan szókimondását. (Babits Mihály) || a. Az erre való hajlam, készség. Megvolt benne az egyenes szókimondás. Én bizony kimondom az én bécsies szókimondásommal … (Justh Zsigmond) || b. (kissé rosszalló) A dolgoknak nyers, durva néven nevezése, gyak. a tapintat v. az illem rovására. Kényelmetlen, otromba szókimondás.
2. (film, színház, elavult) Szövegmondás, színpadi beszéd; dikció. Színészeink valami különös módjára tévedtek a szókimondásnak, mely zajt üt és elhangzik inkább, mint érthető. (Vörösmarty Mihály)
