sercint
sercint [e v. ë] ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] (-ni) sercent [e-e v. ë-e] (bizalmas, hangutánzó)
1. tárgyatlan (gyak. -t ragos mértékhatározóval) Úgy köp, hogy a fogai közül nyelvével hirtelen nagy erővel kilökött nyál sercenő hangot ad. A földre sercintett. Nagyot sercintett megvetése jeléül. Sercentett egyet a foga között. (Mikszáth Kálmán) Hallatlan – méltatlankodott Bélus, és amint szokott, a földre köpött, sercintve. (Kosztolányi Dezső) A várnagy … hegyeset sercentett a vízbe. (Móricz Zsigmond)
2. tárgyas (rendsz. sercent alakban) (ritka) Úgy gyújt meg vmit, hogy az sercen(ő hangot ad). Nyugodtan sercentett gyújtót a pipájára. (Gárdonyi Géza)
sercintés; sercintő.
