rendíthetetlen
rendíthetetlen [ë-e-e-e v. e-e-e-e] melléknév és határozószó, (régies, irodalmi nyelvben) rendíthetlen
I. melléknév -ül, -ebb [e]
Általában olyan <személy, dolog>, akit, amelyet nem lehet megrendíteni (2a, 3). Kül. külső hatásokkal dacoló, nekik nem engedő, szilárd <lelkiállapot, magatartás>. Rendíthetetlen bizalom, jellem, nyugalom. Becsületem acélszirt, kemény, mogorva és rendíthetlen. (Szigligeti Ede)
II. határozószó (költői) Rendíthetetlenül. Az összeesküdtek így beszéltek bátran … Csakhamar kihítták a börtönbül őket, Bírák elé vitték kihallgatás végett. És szólt a bíró: „nem maradtok életben, Összeesküdtetek a szent haza ellen.” És ők így feleltek nagy rendíthetetlen: „Nem a haza ellen, csak a király ellen!” (Petőfi Sándor)
rendíthetetlenség.
