olvasás
olvasás főnév -t, (-ok), -a
1. Az olvas (2) igével kifejezett cselekvés. Legkedvesebb szórakozása, szenvedélye az olvasás. Fáj a szeme a sok olvasástól. Belemerül az olvasásba. Elfáradt, elálmosodott az olvasásban. Olvasással tölti a szabad idejét. Urunk … ebédig az olvasásban és az írásban tölti az időt. (Mikes Kelemen) Az olvasásban keresett szórakozást, felejtést. (Ambrus Zoltán) S arcunk az olvasásba belesápadt. (Babits Mihály–Dante-fordítás) || a. Az a cselekvés, hogy vmit olvasnak. Versek olvasása. Regények olvasásával töltötte idejét. || b. Az a képesség, mód, hogy vki tud olvasni. Értelmes, nehézkes, tiszta olvasás. Olvasásra tanítja a gyermeket. Megtanulta a cirillbetűk olvasását. || c. Olvasásmód, olvasat. Mi ennek a szónak a helyes olvasása?
2. (politika) <Polgári törvényhozó testületekben> vmely megvitatandó javaslat szövegének többszöri (rendsz. háromszori) ismertetése közül vmelyik. → Első, → második, → harmadik olvasás. Az alsóház másodszori olvasásban elfogadta a törvényjavaslatot.
3. (átvitt értelemben, ritka) <Állandósult szókapcsolatokban:> vminek a megsejtése, kitalálása vmiből. A csillagokból, vkinek a szeméből való olvasás.
4. (népies) Számolás (1). Pénz olvasása.
Szóösszetétel(ek): 1. olvasásóra; 2. írás-olvasás; névsorolvasás; térképolvasás.
olvasási.
