megvesztegethetetlen
megvesztegethetetlen [ë-e-ë-e-e-e-e] melléknév -ül, (régies, irodalmi nyelvben) megvesztegethetlen [ë-e-ë-e-e-e]
Meg nem vesztegethető. A mi bíráink megvesztegethetetlenek. (Jókai Mór) [Ferkó] tudja, mit akar, és ismeri a saját megvesztegethetetlen ítéletképességét. (Móricz Zsigmond)
megvesztegethetetlenség.
