megszépít
megszépít tárgyas ige
1. <Személy munkájával, közreműködésével> a kívánt mértékben széppé, szebbé tesz vmit. A romos épületek lebontásával, parkok létesítésével megszépítették a várost. || a. <Vmely dolog> előidézi, okozza, hogy vki, vmi szép, szebb lesz, ill. legyen. Az enyhe pír egészen megszépítette. A mosolygás minden nőt megszépít. (Gárdonyi Géza) Áldott e bánat, megszépíti lelkem, Mely únt napoknak holt vizén pihent. (Juhász Gyula)
2. (átvitt értelemben) <A zavaró mozzanatok megszüntetésével, feledtetésével> a valóságosnál szebbnek tüntet fel vmit. Az idő mindent megszépít!
megszépítés; megszépített; megszépíthető; megszépítő; megszépíttet.
